"Miért halnak meg az emberek?" - nem kérdezte tegnap este senki, rossz díszlet, nem kezdeném úgy: "mintha", az első szó elárul szinte mindent; finished.
érzem, hogy elvault minden közlési mód, a szavak leírva és kimondva is ugyanazt a keretet képzik a valóság köré, gyakran úgy képzelik, hogy kivágnak belőle egy részt, mintha lehetne, XXXXX vagy azt mondják: van anyag és van energia; miközben az anyag csak a mi tökéletlen érzékelési tartományunkban létezik, sok apró rezgő energia dallamot képezve a tapinthatót létrehozva "a misztikus elmenyek elso kozos vonasa a kimondhatatlansag" vagyis a tudatlan és az ostobaság büszkén leköpdös és röhögve legyintve újraképzi magát azokban a résekben amiben megfelelő homályt találva pörögve szédülve mutogatha kifelé: "lám lám lám!"
"rossz, hogy meghalunk."
kedvessége, könnye, mosolya ---------- ragadozó szuszogása
Welcome!
This blog features my original works in the form of poems and texts that have not been published anywhere else. If you're interested in helping me publish them, please contact me via the contact form in the webpage's footer. Thank you.
Saturday, 17 April 2010
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
Author & Copyright
Copyright © 2009-2023 J. Nemakar. All rights reserved.
This notice asserts your legal ownership of the work and your exclusive right to reproduce, distribute, and publicly display it. Including the year of creation and your name helps identify you as the creator of the work, which can be important in the event of any legal disputes. By using this notice, you are putting others on notice that you are claiming copyright protection for your work and that they cannot use it without your permission.
Minden jog fenntartva. Az oldalon található szövegek a saját munkáim. Szerzői jog védelme alatt állnak. További felhasználásuk nem engedélyezett.
No comments:
Post a Comment