ki nézi rajtam kívül a rozsdás korlátokat?az arcokból font asztalterítőketnullanincs más, csak hideg combom
fdasdf
Diana Rattray:
Another Point of View
2007
minden képén az a mosoly ami örökre elmúlik amilyenből mindenki őriz egy keveset és a halálig sem kopnak el
anya mosoly
a halál ráncos nyaka
táncból csípőficam
Ronald Ophuis:
Dysentery #1
1999
Oilpastel, oil and pencil on canvas
unique
171 x 201 cm
67.3 x 79.1 inches
Private collection, Mol, Belgium
az "ismétlődés jelenléte", így távolból - a nagyszülők emlékezete, benne tovább - nem tudom, hogy hogyan csinálta, alámerül
nem tudni, hogy mikor kerülünk sorra
és melyikünk - mintha nem lenne több pániknál ez a gépterem
"az identitás többszörössége már közhely mégis újra és újra meghatározzuk magunkat" - ennek semmi értelme - közli, odalát valamit ami nincs a közelében; "megmarkolja" - az erőszakra úgy tekint mint ami szükséges összetevője annak amit számára Emberként definiált apa/anya/tanár/szerelem - sok milliárd kérő tekintet;
már fel sem tűnik
az állandó erőszakban az erőszak nem érzékelhető; az állandó piszokban és terrorban a terror alig érezhető; az állandó szmogban fel sem tűnik
erre mondja, hogy alkalmazkodás
erre mondom: csodás dolog a hazugság; oly könnyűvé teszi a nehéz dolgokat, mint egy mesterséges gravitációs mező, "vagy mint a Megtestesült Isten" - mondja r. kacagva. semmit nem értett meg - talán nem is lehet szándékolt-szavakkal elmondani
az undort vagy a szerelmet, csak nehogy a pragmatizmus mint daráló és válium - hogy az a száj, az az agy. ott ami épít és retteg: elkezdjen összeroskadni
itt bent a meleg szobában
mitől lenne kisebb az undor és a félelem
mitől lenne a látszaton kívül
kisebb a terror | ingerlés vagy gátlás | erősebben rányomott karcot hagyó
a
rabszolgák szabadsága
és nyugalma -- kinek?
a holnap elszívása - kik?
a Bántás ragozása -- ők?
próbál mereven maga elé nézni és tárgyszerűnek maradni - holnap szummáció
ma szúrás a bal tüdőben
azt szeretnék ha minden könnyedén dekódolható lenne
a Terv művészete
az ipar művészete
egy művészi termék legyen olyan mint a napi sajtótermékek - így lenne kényelmes.
hogy közérthető, egyszerű üzenetek kellenek mint a politikában:
üzenetek:
"az asztal fehér"
"a pedofília rossz"
"az ég kék"
ez lenne a médiaművészet.
a politikai kódművészet utánzata. - nyílásból nyílásba - integető szülők a fawécé előtt
a kritikusok barátja.
mögöttes célokkal és mosolyokkal - a felsőbbrendűség és az ítélkezés jogával
ez lenne a szép világ. katt katt
nem kell a megterhelő tanulás, nem kell a mindent megnehezítő olvasás, nem kell semmi csak a "látvány és az delúzió." - a szemgolyód pálcikái
felülalul.
Abigail O'Brien / Mary Kelly:
How to Butterfly a Leg of Lamb V/I
1999
(Photographs)
az értelem áésa sadld dlamb
Luke Chueh:
THE CRUSH
Acrylic + Ink
30" x 40"
2006 - SOLD
"ismétlődés ismétlődés ismétlődés ismétlődés
ismétlődés ismétlődés ismétlődés ismétlődés
ismétlődés ismétlődés ismétlődés
ismétlődés ismétlődés
ismétlődés"
azonnal összehasonlít, kutatja az emlékekben a támpontokat, nehogy valami szokatlan történhessen
"XY év körül a legtöbb ember meghal." ki
így, ki úgy.
csak üres ruhák
maradnak, gép-szerű teremtmények akik a meglévő tapasztalat alapján lesznek etetve, itatva önmaguk által
élőholtak
munkagépek
kivégzőosztag | csicseregj | "990 lesz"
áldozatok
sziszegi az aprócska nyíláson, vajon itt az irodában megőrülhetek?
valami bántó apróság
össze - minden - perecárus - fonnyadt nyárfalevél. havas domboldal.
a katedrális nem létezik kedves Jannis Kounellis - "micsoda képzelgés"
a szellemek kiesznek mindent a tányérokból, autóik bűze kényelmes kötél, fogaik a nyaktiló
Judith Bernstein:
DICK AND A HEAD #5,
2009,
charcoal and pastel on paper,
60x42 inches
az élet
naprakészen várom mikor halok meg.
John Altoon
F-24
30" by 40"
ink, watercolor/board
1966
a birkák Mondrian-t bégetnek amint meglátnak két színes négyzetet egymás mellett utána legelnek tovább
bébébé
Peter Halley
Two Cells with Conduit and Under-Ground Chamber
70" by 80"
acrylic, roll-a-tex/canvas
1983
a keresztények, muszlimok, buddhisták, izraeliták, hinduk és az ateisták péniszei és vaginái tüzijátékot szórnak csillagfelhőként beborítja az eget az Öröm
ó, igen: van ott valami.
egy nagy cserebogár?
így jár az aki a szart mások arcára kenné
olyan mintha politika lenne, pedig csak egy díszítősor: apró formákra bontott kristály-gyepű, melyet csövek kötnek össze, szigorúan csak egymással. kívülre - egy másik térbe nem vezet semmi, nincsenek tehát kapcsolatok, nem keres odakint semmit; "ez nyilvánvalóan égi jel" - mondja r. izgatottan és magára húzza a gázmaszkot
No comments:
Post a Comment