Zavaros tercek mazsolafát építenek,
van egy sajátos arckifejezésük,
a maguk szempontja a szempont,
határozott véleményük akár a betonkémény
füstjében jóslatok és szokások,
ostoba és büdös szivacsállatok.
Láttam volna valamit, de még előtte kihalt,
fáj a hasam,
emlékeznék a hóra, de nem rémlik,
madarak - talán verebek
az eresz alatt aludtak, zörögtek,
az ott mind megsemmisül,
mint a gyerekkori túzokcsapat,
amit ismersz és amit ismerhettél volna
veled együtt
csakis miattunk pusztulva
először emlékké válik,
s ha már nem lesz ki felidézze,
az azt jelenti
azzá lett,
ami kívül esik ezen az élettéren,
s bár az anyaga megvan,
de számodra mellékes,
"nem releváns"
meghaltál,
s utódaidat is megölted,
mert ezt akartad.
Kitartóan.
S büszkén.
Te kis ostoba.