Az a csend, az egyedüllét hallgatása,
nem a magányé, a fájdalom nélküli,
önsajnálat híján egykedvű merengés,
magától is távolságot tartó nyugvás.

Amelyikben a tárgyak mesélnek,
a polcok és a lámpák szemeikkel 
követnek, amikor nem hív senki,
nem állnak alakzatban, hallgatnak,
alig világítanak, szánakozás kizárva,
ez az a furat, az érinthetetlen ágyás,
melyben ringatózva fekszel saját
kallódó múltadban. Magadhoz
beszélsz, mint védtelen állatot
simogatsz, történeteket rajzolsz
anyádról, régi szemekben rezegsz,
tükörként élsz egy csepp felszínén, 
tudatodban az eszmélet rétegei
egyensúlyukat veszítve lezárnak.
Ez az a gondolat, ahová nem ér el
semmilyen kéz, egyedül téblábolsz,
mint a legvégén, az elsétálás előtt,
és a visszatérés esélytelensége,
csak a szokványos jelen, mint minden,
mégis emlékszel rá - úgy hiszed,
hogy a felejtés, csak az idő játéka,
majd múlik, sebtapaszt raksz rá.

A végtelen túl kínos,
felemészti a párhuzamokat,
akármennyire vagy innen,
megmaradt az a néhány,
említésre méltó pillanat,
amikor nevemet kimondták,
ijesztő volt. Belül héjak sorozata,
nem hittem, hogy általános,
de végül mégis,
mindenkiben ugyanaz bujkált,
a beteljesítés, vagy a beteljesületlen
hajszolása, megtalálni a létezésből
a fájdalommentes kiutat,
kitapogatni
az égen a milliméternyi kékséget,
a szürkeségben azt az egy fűcsomót.
A teáscsésze aljáról rám
bámuló szem voltam, 
mely egyre távolodik,
végül, amikor már nem ismerem fel,
dúdolása könnyedség két súgás közt,
háttérzaj a vidámság és a borzalom határán,
az élet, vagy amit annak nevezünk,
jégkockává fagyott sikollyá dermedt,
és körben a milliárd nyelv és hajszálgyökér,
ezt nyalogatta, olvadásig: 
reszketve
egymást álmodják, és
a történelmek közt
felbukkanó réseken át,
a bemenetek és eredmények variációi,
újabb sóhajokat fújtak, megszülve
egy következő sorsot, melynek
a magyarázata újra nulla,
hasztalan kérdésekben létező,
vigasztalan tenger,
a valami trükkje a csendes
és sötét semmi,
újra létrehozta ugyanazt,
amit éppen elfeledtünk.

Lassú, szégyenlős rothadás, bennünk,

Amiről írni kellett: már rég megtörtént,

Amit el kellett mondani>elhangzott.

A történetem tökéletlen síkok
gúlává gyűrt szimmetriája, hitünk
a mértan halála, közvetlenül
vagy múltban, babonává olvadt
felvilágosodás, a hülyeség győzelme.

Egyenlőtlenül kiforrott rögvest

harmóniák, véres papírmasé húrokon
ereszkednek köldökömön át a Holdig.

Nem sok maradt amit szeretni

kellene, talán csak az éj sötét arca,

szájában harmatos, láthatatlan ragyogás,

sétáink rétről-rétre, sebzett füstvirágok

konstans pusmogása, érzékelhetetlen

katasztrófa és érinthetetlen bűnhődés,

Tudatom egyenlő rekeszekre bontva.

Önmagukat élni vélő halottak házai,

harcaik polcán időre éhező órák,

elképzelhetetlen ábránd, fogyasztás,

kerek szemekkel a képtelenségek

felé fordulva. Maradj örökre éjszaka!

Mert sötét tekinteted, mint a tükör,

olyan dolgokat mutat, melyek

nem tűrik a vicsorgó hazugságot.

Kétségbeesett kísérletnek indult. Abbahagytam
a hírek olvasását, nem csak a politikai
tartalmakat, hanem mindent. Azóta eltelt
négy hónap és nem kezdtem újra. Fura,
hogy szó szerint semmit nem tudok az
emberek világáról, ha valaki elkezd beszélni
egy aktuális eseményről, akkor megkérem,
hogy kíméljen meg tőle. Időközben elhagytam
a gazdasági cikkek, elemzések olvasását is,
de egyidejűleg elkezdem újra könyveket
és hosszabb tudományos cikkeket olvasni.
Nem tudok semmit az emberek világáról.
Ez még csak néhány hónap, de már most is
érdekes dolgokat vettem észre magamon.
Türelmesebb lettem a más világnézetű
emberekkel szemben, megértőbb lettem
azokkal is akiket azelőtt a nézeteik miatt
elkerültem. Egy barátságos és mosolygós
mizantróp lettem, aki kerüli az emberek
többségét, de megérti, hogy amögött
a jelenség mögött, amit emberiségnek
nevezünk a biológiai funkciók keltette
ösztönök és rendszerek állnak és hogy
az ebből kivezető öntudat olyan ritka kincs,
amit nagyon meg kell becsülni. Talán majd
egy távoli jövőben, ahol ez átalakul
és a biológiai lény jelleg megszűnik,
mindez megváltozik és a jelenlegi testünk
eltűnése olyan folyamatokat indít el,
aminek a végeredménye az lesz, hogy
megszűnik az akaratlagos önzés és a
korlátos élethossz okozta primitív jellegünk.