az egyetlen olyan elcsépelt,
szétszórt mint a fény a sarkakban,
ósdi mulandókat von össze vaníliás
melankóliával, cidrizek vagy remélek,
egyetlen térben összeboronálva
saját sátánommal, alaktalan és marcona,
akár a reggeli huzat, melyet pizsamában
hajítottál a szőnyeg alá,
érzéktelen és ha észreveszi,
hogy reménykedtél ész nélkül kuncog,
joggal és a megszeppenés után vele röhögsz,
hogy igen, nem és a készenlét
az maga a véletlen tagadása,
pedig újra és újra előjön és figyel.
a patkányok arca emberszerű volt,
álmodtam és lerészegedtem,
figyeltem, hogy észlelés határon maradjak,
ahol a rezzenések jutalomfalatot remélnek
és a szokatlan újból akárhányat megszoroz
magammal és kijön a végén az egyenlő,
vagy az x, amit akarunk, csak legyen.
élj még két percet és átölellek,
a ringatózás ismerős hajózás
az óceánok együgyű habjain,
nem jár hozzá felismerés,
csak magány, éjből szőtt ének.
Welcome!
This blog features my original works in the form of poems and texts that have not been published anywhere else. If you're interested in helping me publish them, please contact me via the contact form in the webpage's footer. Thank you.
Tuesday, 27 April 2021
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
Author & Copyright
Copyright © 2009-2023 J. Nemakar. All rights reserved.
This notice asserts your legal ownership of the work and your exclusive right to reproduce, distribute, and publicly display it. Including the year of creation and your name helps identify you as the creator of the work, which can be important in the event of any legal disputes. By using this notice, you are putting others on notice that you are claiming copyright protection for your work and that they cannot use it without your permission.
Minden jog fenntartva. Az oldalon található szövegek a saját munkáim. Szerzői jog védelme alatt állnak. További felhasználásuk nem engedélyezett.
No comments:
Post a Comment