Csodálatos, hogy az agyunkat úgy alakította az evolúció, hogy általában képesek vagyunk úgy létezni, hogy eszünkbe sem jut, hogy véges az időnk, nem görcsölünk a halandóságon, nem teszi tönkre a életünket az, hogy csak alig néhány évtizedig élünk. Borzalmas lenne enélkül a tudati gátlás nélkül létezni, néhány betegség pont ezt a gátat rombolja le, mint nálam is? Kóros elváltozás vagyok? Egy barna pamacsnak álcázott szemölcs a tökéletesség hófehér bőröcskéjén. Vagy valami hasonló. A többesek és az egyes szám nulladik személy - a szellem, nem kérte, hogy érzékeljük, mivel nem is létezik, de odahisszük, mert könnyebb így, mintha nem képzelném oda (én-te-mi-ő stb.), ez hazugság, mégcsak nem is hatásos, de jobban múlik vele az idő(?) és semmivel sem rosszabb, mint az esti ima, vagy egy istentisztelet - valami képzeletbeli isten meséjén elalélni minden nap. Teljesen mindegy, mivel idő sincs: cseszhetem.

Peppershtain Pavel, “From series "Bikini 47". Sheet 7”,
Year: 2001Dimensions: 28x38 cm,
Technique: water color, paper

Al Held, 68.12, 1965-1968, Crayon on paper

Miroslav Tichy, untitled, undated, photography,
mixed media, 24,2 x 18,8 cm

Oswald Tschirtner, untitled, 1980, ink on paper

ÄÄNIPÄÄ - Watch Over Stillness -- Matters Principle

Cyclobe || The Blue And The Green (Luminous Darkness 1999)

Peter Land, Wunderkind, 2013, mixed media

Elmgreen and Dragset, Tomorrow (2013), Installation view

Bumblebee, Bee is For Balance

Erika Sanada, Altar

unalmas reggel, ez egy olyan napnak néz ki, amikor nem nagyon érdemes az agyat működésbe hozni, az egyéb szervek meg maguktól is csak döcörésznek, nincs különösen rossz, nincs különösen üdv, vagy jó, csak kifelé bambulás, (még ahhoz sem volt kedvem, hogy kacsintsak) megeskettem az ablakon az esőcseppeket, hogy elhúznak a picsába végre, elég volt az elmúlt hat hónap nedve, jobb lenne valami derűsebb. aztán önkontroll - az időjárás felett motyogni nevetséges és felesleges. időközben egészségfelügyelet: cékla, dióval. rákaptam a céklalére, mindent megszínez belül, olyan mint festéket inni. ---- bárcsak amiatt lenne, hogy meghosszabbítsam ezt a szart --- de nem: csak finom.
mennyien harcolnak az örökkévalóságért(?)(valójában, talán nem sokan, a legtöbben tesznek rá?), mintha bárki megszerezhetné, akár csak úgy, hogy ma még mindig tudják a nevét - valami miatt? Ha valami "poénos", akkor ez az (derület, a fáraók balzsamos máza, belül meg a tömőanyag). A nem "megtörténés" megtörténik, kúszik a szőnyegen, a bolyhokat fűszálnak képzeli, a szék egy szikla, a papucs egy sün és valahol egészen biztosan lapul egy ragadozó is, aki csak rá les?
half price. fantasztikum. nyelvi formák. J.J. játéka - ügyetlenkedés.

Kim Adams, Caboose Conrail 22131 - 2013,
Plastic model parts,12.5” x 13” x 11.25”

Joel Herman, Language/Logic - 2009,
Graphite on paper,12.5" x 15"

Barbara Siegel, Women With Beards, 2006, antique fabric,
pencil, graphite, canvas, embroidery thread, steel wool,
copper wire, pins, filament,2 audio interviews with
subjects on CD’s, 56” x 96” x 2”

FW:

a tegnapi témához még ennyi: http://www.finwake.com/ ez sokat segít az olvasásban és mobilon is jól jelenik meg.

gyümölcs: eper

Moholy-Nagy László: visual representation of Finnegan's Wake (source)

A fenti ábrát gondolom mindenki ismeri, akit érdekelnek Joyce munkái. Azért kerestem elő, mert újra elkezdtem olvasni, már kétszer beletört a bicskám, illetve elolvastam, de nagyon-nagyon sok dolgot nem értettem. Úgy érzem, hogy az utolsó olvasás óta sokat fejlődött az angol tudásom, ezért...hátha. Ez a szöveg egészen egyszerűen szép, mint egy táj, teli formákkal. Csak ezért. Lalla.

Ha akármi lehet motívum - márpedig lehet, akkor ez talán lehet valamiféle fejlődés, eredmény - ami miatt érdemes folytatni. Nem kellene ennyire rettegni a szabadságtól. Ez jutott eszembe erről... Úgy érzem, hogy ez már a képmutatásom duchampi mélysége, gondolom: hogy itt már semmi nincs, én akkor most kiszálltam, csak játszom, és még csak nem is nézek arrafelé, ahol ti álltok, csak lefelé bámulok, ahol az én dolgaim, ahol az én célom. Szép reggel, március. Váltogatom a buszokat. Váltogatom a pólókat, a depressziót, a zoknit és a magányt, mintha minden nap más lenne ott helyettem, ez meg itt aludna a kanapén, szuszogna, szellentene és néha mosolyogna magában, mert olyan Olyan ez az álom itt belül.

Tania Kovats, Oceans, All The Sea

MATHEW ZEFELDT, When You're Dead, You're Dead:
Part 2, 2013, Acrylic on Canvas. 55 x 40 inches

Amandine Lévy, Group  Sleepers III, 2013.
Watercolour and pencil on paper, framed, 48 x 39 cm

Wim Delvoye, Finale I , 1990, stained glass, steel, enamel paint ,
200 x 300 x 100 cm

Michael Leavitt, No House Divided a Mystical Energy, hand-carved cedar and mixed media, 40 inches (101.6 cm)

Eric van Straaten  3D nyomtatóval készült szobra

tegnap el akartam menni Volkova Sisters koncertre, de nem lett beőle semmi, Manchesterből Londonba ---- túl hosszú az út és nem volt kedvem buszozni, vasárnap este úgyszintén el akartam menni valahová, egy The Bailey Sisters nevű, népzenéket játszó trió előadására, de oda sem mentem el, akartam főzni is valamit, meg felvágni az ereimet, de egyiket sem csináltam, csak aludtam. tegnap is írt valaki, hogy akar valamit, de én nem akarok semmit, úgyhogy nem lesz ebből sem semmi, inni sincs kedvem, nah, igen, szombat este el akartam menni egy sörre, de inkább aludtam, aztán vettem egy üveggel a teszkóban, csak-csak megittam, de nem történt semmi, habár jobban aludtam tőle, ha belegondolok. teljes Social alienation, műanyag lapokon feküdni, gyermekláncfűről és daloló kiskullancsokról álmodni, ahogyan szteppelnek felfelé a szőrös lábszáramon (a szőrösség fontos, mert férfi jelleget kölcsönöz j.nek, aki ez), lehet ezt nem kinevetni? az előbb elmlített elidegenedésről eszembe jutott Kierkegaard, a kis hülye, mennyit mostam az agyamat ilyen baromságokkal huszonévesen... kétségek, gyötrődés, bűnbánat, az emberi jellem és társadalom különböző gondjai, bajai, politika, lallala, tralllala. ma már semmi nem érdekel, csak az alvás, talán mert a halálra emlékeztet? húha, micsoda baromság!!!! kac-kac. egyre haloványabb és fehérebb a kézfejem. azért valami még lehet belül, ha ezeket a faszságokat ideírtam, a fekete lyuk is szivárog
pipacsok

Adam Pendleton, Black Dada Flags, Installation view, Public Art Fund, New York, NY, 2011

Lucas Samaras, American, September 9, 1976, Polaroid SX-70 print3 x 3 in.98.XM.20.2

Mark Wagner, Monkey Business and Monkey Business Dot Com

Asher Penn, Heart paintings, 2009

Nem marad semmi. Kidobnak. J. szerint így a jó, ha újságpapír vagy a kukában, valami hasonló, így összegyűrhetik, kitörölhetik vele a seggüket, krumplit pucolhatnak rajta. Célezközként jobb haldokolni ---- a kis-kibaszott-nagy érzelmek, és a túlhangolt lelkiállapot leírások alábbhagynak, csak a bólogatásból, vagy a kényszeres fejvakarásból lehet észrevenni, hogy ez itt egy kripli, egy elcseszett nulla - legalábbis a szerepe szerint.
Nincs rágódás, az egyre több kétely erőszakos jellemeket gyárt - melyek az előtérben üvöltöznek és csattogtatják a fogsorukat - védelmezik a függöny mögött megbújó senkit. Egyre kisebb mértékű motiváció, az egyenlőség kihangsúlyozása, mint az öregkori elbutulás kezdete és ez a fél-demencia a nem létező, de csábító létezhetőségének vágyai felől, mint lágy szellő - mintha értekezés lenne, valamiféle Dummy álom, amiben semmi nem igaz, mégis meghal a főhős, orral előre lebukik a lépcsőn - így lesz egyre fontosabb?

Egy hete rendeltem.

Ágy mellett, hogy esténként tükörként szolgálhasson a napi hazugságok semmissé tételéhez, hogy valami emlékeztessen valamire, ami valaha, valahol még úgy volt? Ennyire bonyolult az egyszerűség?

John Espinosa, Things You Can or Can't Learn on TV, 2001

Meredith James, Ames Landscape. 2012. Fabric, wood, acrylic paint, and plants. Dimensions variable.

Liu Xiaodong, Qi Qi, 79" by 79", oil/canvas, 2007

Elena Pankova, "Mother the Cake is Burning", Installation View, 2010 , Canada