"megprobaltam eroszakmentesseg. sok evnyi indokolatlan. ez hatott ra. dear sir or madam, regards. sign. ide hallom, ahogyan bebabozodva a h sarga pokr=ocba nem lelegzik. most at kell ugranom a narancsokert, egeszsegesen kell reggeliznem majd reggel, amikor mindenki szokott."

az első próbálkozásai különösen sok erőfeszítést igényeltek, a cella sarkáig és vissza, peckesen.

THeseThose artists from NY aka the east side's artist was masturbating at the mamma-curcuma, there were... and he was and she will fair as well as he had had a solid knowledge about red tulips. "Sang before dying." 

nem változott semmi. különlegesek lettek. ide sem irhatna mást, csak egyre, egyre szomorúbb és üresebb emlékeket, évente más koposóból, egyre nagyobb, bagyobb elefántszerű szemekkel, ezmilyen, miféle, göndöres, simás - láttam őt téli kabátban, Izlandról visszafelé, a szürke háttér előtt kétszáznegyevnhetedszer is.

fafsdfasdf

sutott a hab, atszurte magat a hullamzas a parkocska novenyei kozt egeszen a fogzománcomig, alkari fertozes, jobb mint a felhugyi, nem, igy nem keverdhetnek a problemakorok, idegen ez a nyelv es nem lesz ismerosebb, ezek a szobaviragok a balrol kezdve fekte, barna, barna, barna, fekete cserepeikben cseperedve csak kineznek, vissza a park felé és nem hagynak maguk után nyomokat, idegen szagot, amit a sárkány észrevehetne ha hazajön, elhiszed-e. ha megolnem oket egy koromreszelovel, vagy egy ecsettel, nem kerhetne szamon senki, teljesen vedtelenek, mint a kuszob, de csak a termeseiket bantjuk, a novenyeket nem. nincs ketely, itt sem. azt hiszem le kellene lassitani, tul gyorsan falom a gondolatokat, a porges betegge tett, hosszu es rovid tav nelkuli hoemberre a repabol folyik a takony, a széndarabok konnyezo libaboroket gorgetnek a sepru elott, lepdel a viz, elcsángál egészen a folyopartig, ahol beleöl egy delfint a szennyviz kifolyo gégébe, ármány és történetiség, egyhúzom. o, nem. miert kek a tesco? a szine elott a park fai jarjak, valoszinuleg, orokoletlen, skot-szoknyas tancaikat, oktober ota fenykepeztem oket, es latni: elmozdultak.


nehany zene a mai naprol



Alavaz Relxib Cirdec (Cedric Bixler Zavala of The Mars Volta) - Sapta Loka




URSS bajo el árbol - In5ominum (Feat. Adrian Terrazas Gonzalez) , Lin3as M3ntal3s EP


Jordan Wolfson videómunkait nezem eppen, nincs iteletem, erdekes, kicsit tul sok a politika, de a szokimondasa figyelemremelto, kulonosen a vallasokkal kapcsolatban, a Basics cimu munkajat neztem, most epp a szemoldokemet fonom, es megy Bach, kalimpalnak a hattyuk a narancssárga tappancsaik mint nagy sargarepak. Itt van ket munkaja:
http://www.ubu.com/film/wolfson_crisis.html
http://www.ubu.com/film/wolfson_basics.html

en soha nem merek semmit leirni, mert a gráfok tul bonyolult él-szorodasa lehetlenne teszi szamomra annak az algoritmusnak a letrehozasat, amely minden ponthoz megtalalna a legrovidebb utvonalat, elveszek, elolvadok, inkabb elbujok. semmi, semmi

Hidegrazas valamitol ami idegen? Általanos. Semmi kulonos. A felelem tenyleg nagyon felelmetes, valahol, valoszinuleg tobb helyen is meseltek errol, de megelni mas mint hallani, mint mindig. Az az egyetlen konnyebbseg ha az ember felelmeben elalmosodik, eleri azt a kuszobot, ahol mindezt felfogja es atlepven azt, nem akar mast csak aludni. Elbujni valamilyen zugba, ahova semmi nem képes befurakodni es felfalni.

Ugy tunik, hogy hetfon is szoktam irni, valamifele deformalt nyelven, ami most itt marad, azt ugyanis nem lehet tudni nem lehet nem tudni mennyi ideig maradnak fent ezek az adatok a szervereken, végülis érdekes kérdés lehetne, bár nagyon nehezen felmérhető, erteni kellene a mukodes-keptelenseg inverziojat, a nagy kezet, mi enni ad a racsozaton keresztul, vaj-mi-fele elkenodott foltok ezek, ujra igy maradhatok. I've be(a)en sweating a kapukulcsos Indian Khandoker etterem fozokejere nyomott tenyere odaegett, ebbol viccet kellene kerekiteni, hogy a feszultseget es a dramat elnyomja es a szereplok valamifele olyan tokeletesseget kapjanak, ami legalabbis ketsegesse teheti a folytatast, mert jobb ha minden leall es elrothad. Kigyozatlanul es sotlanul, markolaszhatod a csonkodat, kis baratom, kellemetlen, de a semmitmondas nagy mestere all elotted, szarfoltos alsonadragjat atveti a valla felett es kecsesen nekifog a kerites atmaszasanak, amig te a léfjéklfjaékldj. A Khandokerbol minden este. Budos kering. Az ablakok elott. Hogy tudom. Gyorsan becsukni, ki tudja gyorsabban, foleg. Ketsegtelenul unom.

az atom magjan beluli oriasi ter, szinte egy bolygo meretu vilag, csak josolhato elrendezessel, megfigyelhetetlen, de megjosolhato /// ezt irta a zsebkendoje sarkara, elolvastuk volna, de a kiszemelt pad, ahova le probaltunk ulni, festekes volt, at kellett setalni a palyaudvar tulso vegebe, nem sok, ami maradt --- panaszkodta, valojaban semmi, egy olyan kozegbol erkeztem, ahol a parancs es az erosebbek parancsa mindig elsobbseget elvez, kegyelmet papolo barbarok rohogtek ossze a hatunk mogott, es vegul mindig ok maradtak a kegyesek, muvesziesek, tudosok jok es a gyoztesek, kezeiket osszekulcsoltak es imakat mormogtak maguk ele, meg termeszetesen az istenukhez, vagy tobbesszamban, attol fugg melyik dobozt nyitjuk ki, melyikre kellene emlekezni. Ram hagytak egy nyelvet is, hosszu, eper-pettyes huscafatot, amit anyamnak kellett neveznem, anyamkent kellett hozza bujnom, olyan lett a szaga is, vegul valami rongydarabot, szineset, hogy tudniillik>ez is en lennek... elotte, hat eves korom kornyeken pedig jeleket tanitottak, nagyon gondosan, mert ez valamiert fontos volt nekik, csak tudnam, hogy miert, emlekszem, hogy a hangokat, rofogeseket le kellett masolni, a kis kezek tintasan logtak ki a pad szelerol, minden pad fabol volt, elol egy lukkal, amit mi mar nem hasznaltunk, mert nem kellett tintaba martogatni a kis falloszunkat, nekunk a tintat mar beletoltottek a csovunkbe, elol tatogott valami emberfele, talan nosteny, a kicsit kocos hajat neha oldalra nyomta, kellemetlen magas hangon enekelte az a betut, az a szilvamag, az a szilvamag /// a kibaszott szilvamag, igen valami dereng ebbol az egesz vilagbol, ahol ezt a zsaknyelvet tanultam harminc masik szerencsetlennel egy akolban, a legtobbjuk mar biztosan leellett, vagy elhintette az ondojat, hogy ujabb zsak-kolykok bujjanak elo a lyukakbol, mindig folytonos legyen az a rothado nyomor, amire oly sok marha begeti egyszerre, bugja, szivja, meseli, osszekoti az anya-szereppel. mintha szamitana barmit is, hogy ki a szar vagy.

kitavaszodott, almaháború, almahúború, Cíkocska ondóval átitatott, szőttes mintás, majdan tán a gyapjúval érintkező finom ujjai, tán a mosolya miatt, soha nem tudom már meg - de, de, vagy: lehet bármi, amire virágmintás kanyargó fonatot lehet ráfolyatni, ez lesz az elbűvölő sárga mintás térkép, abúzus a formákkal, hagyjuk, felelőtlen, így hát a papírzsebkendőjén átszűrődtek az első sugarak, a sugárzó patakok, melyek a posta felől érkeztek, az ablaküvegen át, egészen a zoknija gumitlan körszájáig, épp azon rágódott, mennyire kőszobor-szerű, vagy hal-képzetű ez a moloh, itt a száj alatt fityegve, a pókháló ugye, sok tonnát el kellene bírnia, de 2 dekagramm után elszakad és lazán, a zsebkendő felett liffgve, nem bizonyított be semmit, ma sem. Cíkocska megrémült. Elhajlott és beemelt a csónakba egy kis iszapot. A kosz-pettyes ablak mint egy triptychon, csupa valami, olyan ami senkit nem érdekel. De ámulattal fingják érte tele a perselyt, remegő kezükkel megpiszkálják a foltot Cíkocska ülepén, hátha vér. almaháború, vízveszejtés, belefogok az időgép építésbe, vizet töltök a csövekbe, nem szabad összeérniük, újfent jókat kacarászunk az elképzeléseiken, hogy majd fénysebesség közelében, talán pukkanunk egyet és az elöl meggyűrt tér-szövet lehetővé tesz ilyen, vagy olyan ugrást, nyilvánvaló volt, hogy az első dolog a tudat kiszervezése a testből, minden folyamatában, elszakadni az időtől, mint kerettől, végül az egyetlen molekulányi méretűre zsugorodott űj tégelyben, az időtlen tudat, bárhová eljuthat, nem kellett neki semmi, egymaga társasága, egymaga élvezete és bármikor milliárdnyi felé oszthatja magát, persze ez csak teória, kinek lenne rá szüksége, mindezt a kiszervezés hasznossága mentén. nem sokkal kétezerötvenkettő decemberének elején, kuncogva az oktalan elképzelések felett, mely az embert a jövőben élőlényként képzelték el.

Néhány zene, ma nagyon aktív, illetve aktivitást mutat, említésre méltó üledék. Ezeket hallgattam, a gyűjtemény bináris faként, a csúcsokban egy kókuszdióval, elhervadok, megöntöznek, mindent összegyűjtő magányos, elúszott. j. nyilvánvalóan nem ír többé, egyetlen, kettőtlen, kendőzetlen és szomorú, akár a valódi szomorúság, amit valaki úgy és akkor érez, amikor elfogy a fagylalt a kanala alól és a nyelvét kimetszik. üdvösség, ráadásul. na mássz. a mániás szakaszokat, hónapokig tartó őszi zizegés szokta követni, minden nyirkával és rozsdájával, mit keres ez itt februárban? felteszem, j. most épp nem errefelé gondol, valahol az üzletmenet és a friss céges események közt, paul klee arca fölé hajolva, végigsimogatja a páncélt és rácsap a hős lovának hátsó részére - elhajlik, válla púpként, a bársony alant redőkben, mint dombvidék, csak játszik - ez a rókalyuk, nyiladékot hagy és átleskelődik rajt kövér talpú vitézi, lankadék kedvit szögre függeszti, és elbusong a halott macska felett.



K-Branding - Taylor ------ épp megszűntek. néhány album, intellektuális zaj maradék, ki hallgat ma ilyesmit, ha nem muszáj, ott a rend, a zajtalan, szöveges talptam tam.





 A Fashionable Disease-Pyramid Scheme


csak néhány pillanat, érdektelen ütem, lassuló lassulás, miért hörögnek? miért a torzulás? orális világ prezentáció, a legszörnyűbb, legerőszakosabb a legsebezhetőbb, nyuszi mögött a balta, felaprít, odabasz, és még sorolhatnánk - nem.


Valentin Clastrier Le Bucher des silences

pörögjünk, naptól sárga betonon - utálom a zenei érzékelést, óvakodni kell a hangoktól. a. felemlegette a gyerekkorom lakatlan szigetét, nem csupa csupa lakatlan volt, de sötét is, én meg boldog voltam rajta. nem értette. ezért összerugdosott? baltaz. falhoz. zene. vér. betemető temető legelő ott a tehenek felette lebegő olló a vesémbe. na elfeled? kötözés. viszeresek leszünk. "without the sun there's nothing" köpdösve mondja, miközben ráhugyoz a mohás pirostégla kerítés tetejére, millió irányba spriccel szét a napban, mert hátulról hág bennünket, áttetsző fülei, mint a papír-hasék maséba villognak, időzítve vagyunk, megfogom a csípőjét és lovacskázunk - a tesco felé. nothing. teljesen vallomásos alapon. j. veszekedős levele újra és újra felbukkan a történetemben.

 

Shakti- India

ami népies, nép attól okádok - közli, szigorúan, kapirgálja a foltot a nadrágán, a sípcsontja elülső részén, a megmaradt lábán, nem tudom eldönteni melyiken. szemből ugyanis nem tudom eldönteni, melyik van meg neki, a bal kezemmel KJHKJEpeupeoiueIOUPOIU szembeni, de fejjel lefelé van, meztelenül egy halott pacsirta az ánuszából iszik - micsoda, ? ? álomkép 2013 késő telén, egy álomkép manchester északi részén, a mersey folyó innenső partvonalától kicsit bentebb, az első utca melletti focipálya tövében, ahol egy kölyök oroszlán épp elhallgat és




Boredoms- Super Are

Tamrand bemaradtam hiába jöttünk kintről, délről benyomultak, betörték az ablakot majd a tornaterem mögötti folyosón végigrohantak és köveket tettek az ablak és a szemétkosár közé, azon nevettek, hogy az ablakszorító nem hagyott annyi helyet sem, hogy a teremtés megtörténjen. Csak lassan világosodott. "Mik a céljaim?" ezt olvastam egy angol segédanyagban, amellyel interjúkra készítették fel a faszingereket, először a saját szarukban kellett úgy fetrengeni, hogy az fel legyen sikosítva, tükörként lehessen használni, majd jöttek az ilyen és ehhez hasonló furfangok - nem mondomo, nem neheztelek érte, ők sem tették, csak szépen sorban odafeküdtek a nagy nyúlvány elé, laposan, minél laposabbra csinálták magukat, így egészen oldalról közelítettek a nyúlvány felé, hogy az megfelelő szögből tudja rájuk fröcsölni a Nem szeretnék hosszabb távon ott maradni, de ezt kellett mondanom. I had to do it. Almát hámoz. Csípőt emel. Valamit pumpál, de ezt is úgy kell, hogy apja megdícsérje, legalább egy Olyan pillantással. you know. ahogyan annakelőttetörtént, mikor még ő sem volt ennyire ráncos és te is szűkebb voltál - delfines pizsama, kakababa, pacsi-macsi. Tamrand hátrafordult.

 
 To Live And Shave In L.A.2 - Flarn, Filth, Flarn (And Sampl'd)

 Zene habbal. Audió. Valami miatt ezen a nyelven írok, de nem látok okot rá, csak megtörténik, talán ha történne vele valami, abbahagyná. Ezt elemzem, kimérem és nem találok semmit. Keresek még valamit, valami apróságot, ami szórakoztató. Jobb lenne újra költözni, egyedül a szobában, sok millió másik szarrakással együtt, megosztott útvonal, tömegközlekedés, kultúrális intézmények és alap. A bolt shared, termékbemutató, a harisnyáját félig lecsúsztatja, de ráncigálja, szánalmas amikor kis dudlik keletkeznek a comb és a térd között, vagy az utóbbi alatt, mint a pikkelyek, oda sem nézett, halkan köhécselt a virágmintás zsebkendőjébe, félig halat mintázott a kézfejével, hátha látni a falon és más is örül majd a halnak, de nem sikerült, öröm nélkül maradtak a legtöbben, így kénytelenek voltak figyelni a harisnyákat. Zokszó. Milyen bonyolult struktúra egy szó, zokom van, én így szok paskolni az asztalt, beggyel kezdem, tenyérrel végzem, majd újra ugyanez - két körig, majd váltás, csípőre szorított könyök ék, egy kacaj és lágy tasli a kedvesnek, elvégre is tavasz közeleg. Március konyul már nem túl távol.
Ha másképp írom, félek tőle.

   

Whitehouse - Great White Death

 szerdán nap szerdán szerda