nincs semmi ami szamitana, mondhatná - egy formanyelv, kimódolt, kilúgozott Semmi, melyből üres - költészetnek álcázott hazugságok jonnek letre
megallas nelkul
szovik csíkos pókok semmijüket
élet nélkül csupa ítéletből
undorodok tőletek

mostanában már csak ritkán merek a régiekre gondolni, mert tönkretette a műkereskedelem az emlékeket, pedig... kár, hogy híg ürülékkel mázolnak be mindent; legyen mellékes; változtathatatlan

Ben Nicholson ritkán kerül előtérbe, túl nagy volt a csendje; régóta szeretem a munkáit - mint mostanság mindenki - emlék, emlékezni, emlékekből - "megállni a csendben" - keveset jelent a zajban, hiszen minél nagyobb zajt kell kelteni, mert a csend félelmetes, mert túlságosan sok időt hagy arra, hogy meglássuk a magunk valóságos lényét. mi lenne, ha a sok milliárd félállat, zabálásra szokott emberi lény rádöbenne a saját valós énjére? megőrülnének? legyilkolnák egymást? fikció. ez a veszély nem fenyeget.





Ben Nicholson (England, b.1894, d.1982)
Burnsall Bridge, Wharfedale



---------------------

minek írni
minek lélegezni

U.
McDermott & McGough - "The End" nagybetűkkel, kézfej, négy ujjal.

az irodalmi folyóiratok átlag alkotói:
tanár vagy bölcsész esetleg biológia szakos, most tavasszal volt túrázni, és tavaly megnézte autóbuszos kiránduláson Rómát; politikai meggyőződése van, 17 évesen kétszer stoppolt a főváros felé; az egyetemen 16 alkalommal berúgott. és verseket ír. --- hát nem undorító?
...hétvégén 3 év után először újra elolvastam két Kalligramot. frisseket. szánalmas volt. nem is értem, hogy ennyi üres, unalmas és szánalmas vers és "költő" hogyan fér bele egy folyóiratba.

Jonathan Lasker féle csík maszturbáció. olyan intellektuális vagy, hogy legszívesebben megabsznám a szádat.

karin frank szobrait (el)nézegettem [újra], utoljára [ritkaság, kihagyás] 1(?) éve láttam őket , jó, hogy vannak új munkái <ÖRÖM>, tetszenek; mintha a gótika személytelen és magányos pillantásáig nyúlnának vissza a szemei melyeket készít;sfsdfsdfsdfsdfsdfsdfsdfsdf sdfsdfs LALALA a színek és a faragott tónusok néha öko-tudatos-kortárs-politikai-dimenziók-erőszak-köldökrés, máskor pedig ezen is kacagó, felül-emelkedő minden ostobaságon, és az újabb munkákból a "direkt" és a "punk" is mintha hiányozna, egyre érettebben csak a "szobor" marad; az anyag - semmi "mondandó", semmi amit el Akar, ki Akar - láttatni sem enged, néha túl erőszakos, mint egy 80-as években készült bábfilm --- kora-gótikába ömlesztve. és ez.
még Jenny Saville munkáit szedtem ma elő, csupa rég látott festmény; borongós idő odakint, színvonalas munkák nézegetése, kár, hogy errefelé nem nagyon látni ilyeneket csak a skolasztikus, iskolás, egyetemen szabályozott, ál-kreatív gagyit és giccset. nem mintha érdekelne. okádok tőletek.
legyen egyszerű.
legyen néma.

"igen, bizonyos helyzetekben az öngyilkosság inkább nevezhető bátorságnak mint a továbbélés." - írtam BBB.

"persze a horda és csordatagok előszeretettel hirdetik az öngyilkosok gyávaságáról alkotott hazugságaikat, mert nem képesek elfogadni, hogy valakinek kevésbé volt fontos a csorda-törvény és az életnek nevezett folyamat folytatása, mint a valóság és esetleg a fájdalom ilyen formában történő elfogadása. számunkra az öngyilkosság véges állapotot jelent (vagy a pokolra kerülést, egyes kollektív őrületben), szomorú és bonyolult - bátorságot és őszinteséget igényel, ellentétben az olyan hazugságokkal, melyek csupán a mindenáron való túlélés gyávaságát hirdetik, ráadásul hazug módon, mert a legtöbb ember aki gyávának nevezi az öngyilkosokat nem több turkáló túlélőmesternél, haszonlesőnél, aki csak a saját hasznát és igazát ismeri fel és keresi a szemétdombon...persze az öngyilkosság nem éppen felemelő dolog, a szomorúsága és a fájdalom amit magában hordoz szinte minden öngyilkos: felfoghatatlan a többiek számára, ezt csak azért írom, mert az ostobák csak egydimenziós gondolatokat képesek alkotni és a fentiekből azt fogják leszűrni, hogy én felmagasztalom az öngyilkosságot...miközben épp ellenkezőleg, csupán az őszinteséget helyezem a hazugságok elé, melyekkel egyesek úgy ítélkeznek mások felett mintha istenek lennének, persze ennek vallási és "kulturális" okai vannak, tehát hazug az egész, mint az összes többi civilizációs maszlag..."

én inkább lennék öngyilkos, mintsem elfogadjam a jelenlegi emberi civilizációk kollektív ostobaságait. lehet, hogy leszek is. egyre gyakrabban jut eszembe.

a Vélemény egy elhízott, késes gyilkos, izzadt hónaljszőrrel balett póz, lógok a radiátorcsövön viccesen

a stuckizmus körmönfont(?) ottazamacska azmeghóvirág(?), nőkarjapihésen(?) meséje ellentmondás, csupa kegyelem/mentes - maga A megfogalmazás { vagyis a betűk, melyeket olya formává raknak össze, mintha leírhatnák} szinte nem hagy |levegőt vennem (?)| vajon miért? éppen így? a fojtás, elfojtás levegőhöz kötése. az ember szabadságának, az abszurdnak és a pl. a dadának éppúgy nem kell a "kell", ahogyan a |degeneratív betegségek| lassan emésztik fel a hatásuk alá vont szervezetet, ahogyan betegséghez kezdik/ték hasonlítani azt ami X éve még gyógyított, vagy a gyógyulásra asszociáltak általa, mely folyamatot jelzett, a legtöbben ugyanis szeretik a folyamatot fejlődésnek láttatni, először csak a folyamatot önmagáért, de végül mindig a fejlődéssel kacérkodunk, hiszen a fejlődés éppúgy elősegíti túlélésünket, mint a halál behelyettesítése, vagy a céltalanság és lényegtelenségünk elfogadása - a hatás, az öncenzúra és az ábrázolás egyfajta ható/ellenható (hol hagytam Zét, hol magamat, hol kötéllel kezemben Margit a kolostorban, hogy apja elől egy lukban élve, napfénnyé legyen szőre, teste) felfogása - a művészet - a stuckizmus féle gyakorlatias és népies jóság, "A Nép jó!", "A művész alkot", "A művész szórakoztat", "tanít", "ringat", "ábrázol" -- "térjen vissza a művész a nép keblére, hogy Művész lehessen!" - üvölti ma a forradalmár/ellenforradalmár, szakállában állati zsiradék, facebookkal és autóval, valamely zászló alá vágyik, mert azt képzeli Neki ősei voltak -- és, hogy az a forma amit felismer: valóban közel áll hozzánk... hozzá és hozzájuk is, hát nem bájos az efféle derűs ostobaság? fecsegő tarka cicát, álló pénisszel egy rózsa kelyhe felé hajló szentet, vagy téli bundájában ciripelő ..... festegetni, rajzolgatni, mondanivalót csinálni a befogadónak(!) hagyjuk most aludni a tömeget és egyúttal hagyjuk levegő nélkül az agyunkat néhány másodpercig, hogy elfeledhessük: az emberi ostobaság öröknek tűnő.
és leginkább ott tanyázik ahol legkevésbé várná az ember. Bennem.
ás ás ás gödröt ás. én fekszek benne. vagy legalábbis remélem. "ahelyett, hogy mávelődnél és gondolkodnál, majd átalakítanád az életed legy...." nevelde. hányok a sótól. hányok magamtól.