Az Átlagdemeter szorzótáblája

A rendszer mögött tizenhárom évnyi teljhatalom,
de ő még mindig a Kitudják ellen kultúrharcol,
nem létező, mesterséges ellenségek bántják,
mint ágyak alatt rejtőzködő álombéli mumusok.
Történetét legfőbb apafiguráinak propagandájában szülték,
de ő imádja ezeket! Hiszen magától is hasonlókat álmodik ---
tele őrült receptekkel:
hazugságleves gazdagon,
nagyotmondás ragu - s kedvence
a kisebbrendűségi-érzés pite gyűlöletmorzsákkal.
A mesterségesen érlelet démonok
ellen hatalma teljében is
hadakozik - két indulatos szavakkal
töltött dagálygombóc közt
hazudozás feleseket kortyol,
majd pityókásan a Központ altatódalát motyogja,
melyben mindig jövőre lesz jobb,
amikor majd minden képzeletbeli szörny elnyeri büntetését,
s infantilis tudata pedig végre elernyedhet.

Hazudik - s mivel alig maradt olyan sajtó,
amelyik a száján kipréselt
propaganda hányásról leírná: "az ott okádék!"
Megmutatva mi is történik valójában,
ezért folytatja, s végül még azt is elhiszi,
amit minden hasonló rendszer
haszonélvezői el szoktak:
hogy atyaistenek,
hogy géniuszok,
hogy valóban tehetségesek,
hogy a maguk erejéből gazdagodtak,
hogy mindenhatók és mindenek felettiek,
s mindig, mindenben igazságuk van.

Unalmas ismétlődés ez egy olyan
történelemben, melyben alig-alig akad más,
mint efféle borzalmasan elrajzolt figurák.
A jelenlétük folytonos, akár egy szutykos folyam
zavaros fenekén az iszap, 
garantálva a nyomor örökké szürke félhomályát,
a középszer virágzását,
a teljesítmény helyett a talpnyalás jutalmazását ---
s mivel lassan mindent bekebeleztek,
most már erőből - mindig győznek,
és bár a létformájuk
a daganatként aránytalanra hízott Semmi,
egy képzeletbeli mérlegen,
mégis a mélybe húzna,
mert az üresség szürnyű súlya maga teher,
mely a világ minden pénze és hatalma mellett
se képes szárnyalni.

Utóiratuk:
Maradunk amik! Kisebbrendűséggel telt,
nagyravágyó puttonyok,
akik élvezik ha képzeletbeli
szörnyeket álmodhatnak mások ágya alá,
melyektől fakarddal, papírcsákóban megvédjük őket,
s cserébe nem kérünk sokat,
csak mindent,
na, meg azt, hogy soha, de soha ne nézzenek be
az ágyuk alá. 

if you feel, antipoem wek234982342d

If you have observed
a similarity between this period and an earlier one,
that is possibly a misconception. We often use analogies to create an effect.
Comparing historical periods can be hazardous,
and drawing analogies between them could lead
down a risky path to nowhere.

If you believe you are a distinct part of a nation or country,
separate from others, that notion may be inaccurate.
We are fundamentally similar,
as science reveals that each human is akin to a sibling.
Culture, nationality, skin colour, and language
are historical constructs
that have evolved due to losing connections with our predecessors.
Consequently, their language and beliefs underwent transformations.

If you feel inclined to lead others,
consider yourself a master,
believe you deserve more than others,
or think you should punish them,
or if you perceive a connection with any deity,
that notion may be misguided. It's advisable to consult a psychiatrist,
as these feelings could be indicative of mental health issues.

If you believe you were created by a supernatural entity,
and you perceive this ethereal being as tangible rather than a mere vision;
you may be mistaken,
influenced by long-standing and repeated tales.
If you find this idea upsetting, considering it blasphemy,
I understand your perspective, albeit regrettably.
It appears that you may be influenced by the misleading notions of past sociopaths
who believed in a connection to a supernatural identity.
In such a situation, what should you do? I do not know.

Archivált jelen, 2023

Hogy miért muszáj legalább leírni
azt, hogy mit művelnek abban a palackozott
középkorban? Hogy a félelem és gyűlölet
méregcseppjei és mindenféle árnyalataik
a többségüknek olyan táp melyet folyamatosan
nagy dózisban és hígítatlanul kapnak?
Hogy nem értenek mást csak az elnyomást
ezért soha nem volt és lesz saját demokráciájuk? 
Hogy a pénzért mindenre képes bűnözőkre
hagyják újra és újra a vezetést? Hogy nincs
lényegi különbség egy köztörvényes csaló
és a választott vezetőik többsége közt?
Hogy a nyilasok, fasiszták ocsmányságai
reinkarnálódnak, más és más formában
újra kinőnek mint eső után a kerti gyom,
jelenleg épp azokat jelentgetik fel,
akik mondjuk egy kiállításon meleg témájú
műveket néznek? És hogy ezt egy ország hagyja?
A rendőr kimegy. A teremőr kiküld. A szülők
többsége nem lázad. A tanárok nagy része meg bólogat?
És ez a hétköznapjaikból csak egy szelet.
... nem rajtuk múlik, hogy nincsenek újra
deportálások és gyilkolás? Mindeközben
vigad a barbárság? Bámulják a tévét, templomba
járnak és úgy tesznek mintha az normális lenne?
S, hogy egy szociopata a választott atyaistenük?
Aki újabb és újabb zsírrétegként teker csípője
köré mindenkit aki megvehető, mert aljas?
És az ilyenből oly sok akad, hogy rendszerként működik?
Hogy százezrek legfőbb mestersége a hazudozás,
talpnyalás és a közös bűnök fakasztotta érdekek
miatt bármire képesek, miközben ehhez milliók
tapsolnak nekik? És ez így jó? Megint jó?
Hogy az irodalomtól a színházakig szinte mindenütt
káderek, haszonélvezők és haverok  lebzselnek?
Egymásnak készítik a túlárazott selejtet és züllenek
az ötvenes évek szocreál szintjénél mélyebbre.
És büszkék rá,  ugyanúgy mint annak idején
a nyilas vagy kommunista haszonélvezők?
Hogy hamarabb jár el a rendőrség ha fiatalokat kell
megalázni egy-egy ál-törvény miatt, mint erőszakos
bűntényeknél? Meg, hogy rendszer kegyeltjeinek
köztörvényes ügyeiben évekig maszatolnak, végül elsikálják? 
És, hogy korrupciós ügyek állítólag nem is léteznek?
Európa legkorruptabb országában nincs korrupció?
Ezt akarták? Újra? Mert annyira finom? Repetáznak?
Fincsi a dagonya? Tapsol a többség! Lelkesen akarja?
Ez a valós önkép nélküli kultúra, melyben a tükröket
folyamatosan összetörik, s mint őrült vámpírok, akik 
saját sírjaik közt bolyongnak, csak magukat sajnálják?
Hogy a nem propaganda-célú újságírás is olyan
színvonalra züllött, ahol hiteles forrásként
használják az állampárt szervezeteinek adatait? 
Ahelyett, hogy tényfeltáró cikkeket írnának,
úgy tesznek mintha demokráciában élnének?
MTI meg KSH adatokat közölnek az elvtársak?
Olyan fogalmakat használnak mintha szabadok lennének:
jogalkotás, tőzsde, törvényhozás, szabadság,
demokrácia, miniszterelnök meg hasonlók?
Ezeknek Ausztriában van értelmük, de nálunk nincs.
Mégis használják ezeket. Naponta. Megőrülhettek?
Nem hinném, mert az mentség lenne olyanra amelyre nincs.
Archiválok - muszáj ezt tennem.  Hogy emlékezzek,
csak magamnak, nézegetem a szomorú tájképet,
melyen nincs kapcsolat a kép elemei és valóság közt,
mégis valósnak tűnik, nézed és nem érted miért olyan,
amikor lehetne más is, de nincs erő ami átfesthetné,
mert visszafestik - nem szeretem ezt a hasonlatot,
mert túl kedves, mintha lenne mentségük, pedig nincs.

az úgyteszek

Lehetne róluk kedvesen is írni? 

Úgyteszország, úgytesz lakói
úgy tesznek,
Mintha nem Úgyteszben élnének.
Úgyteszkirályuk minden mozdulatával
úgy tesz, mintha
nem csak úgy tenne s ezt bólogatva tapsolják
úgytesz szolgái. Úgyteszisztán így éldegél.
Benne az úgyteszek újra és újra úgy tesznek,
mintha valamit tennének,
és nem csak úgy tennének.

De minek? 

Azt hiszem létezik egy képzeletbeli vonal,
aki átlépi átkerül Úgyteszföldről
Aljasföldre. S ha folyamatosan,
generációkon átívelve milliók lépik át,
az nyomokat váj 
mindenbe - ez valamiféle mérgezett kultúra,
ocsmány hazugságokkal,
melynek mindenki a részese,
aki nem vállal áldozatot,
aki nem éri be kevesebbel,
névtelenséggel, 
s akkor sem vesz részt benne,
ha neki ettől rossz.
Ezt amazok nem értik,
mert az érdeken kívül mást nem értenek.

Lehetne róluk humorosan is írni?
De minek?
Kinek vicces újra és újra néhány millió házmester?
Kinek humorosak az újjászülető földesurak?
Mi a vicces a reinkarnálódó párttitkárokban?
Nem szívderítő a sok hazudozó.
S bár a milliónyi tapsoló idióta nevetséges,
egy idő után unalmas,
szánalmas
az egész.

The anti-poem from a civilisation that was led by sociopaths

Brown lines, dots, pink splodges, triangles, purple shadows,
my brain translates these, and they evolve into a garden
hovering behind the sky.
So, that silver patch could be a squirrel;
it is quickly moving and spinning around a line;
it might be scared by another dark blot, which seems to be a magpie.

I read the news today, 
One famous man was concerned about AI;
he is one of the wealthiest people on this planet,
I presume he is a narcissistic sociopath, 
nothing unique; he is the ordinary fruit of the late capitalism's tree.
He tried to pretend he was concerned about humans.
I was smiling because his artistic-level performance seemed to be so convincing,
I was surprised as I expected he would have burst into tears. 
Loved his dramatisation. The social media ballet from Mr Sociopath.
In fact, the civilisation is rotten because it is led by sociopaths like he is;
Most people seem to love socio- and psychopaths because they 
get used to the fact that they are led by these kinds of humans. 
So, yes, the main risk is us: the human civilisation.
We destroy our planet,
we cause extinction,
and we have almost wholly
demolished the biosphere.
We make war, 
billions do not have clear water and food,
and we use animals as if they were our soulless slaves.
Most of us cannot be free as religions and autocrats keep them in middle age,
but this businessman-sociopath, who is a billionaire, wants to make people fear AI.
Yes. He convinced me that if any sociopath wants more power,
then nothing matters 
if they want to reach something. They care about nothing.
If they need a scapegoat,
they make one. And our civilisation is led by them,
which we consider as usual.
So, yes. Should I be afraid of the AI? 
No, I am afraid of sociopaths,
which are everywhere in business, politics and media.
And most people obey them.
This is a truly frightening thing.

The sunlight is orange,
the boiler's noise from downstairs is like bees buzzing,
I tried to memorise this morning;
I should walk to the city. I have an appointment.
I need to survive until next April.
I can remember a thought that I almost had forgotten, 
When I tried to sleep back after the early morning running.
I had dreamt about committing suicide the following year, 
but that was the past, and I was not alive.
It might have been right before my birthday in April
when trees became green again. 
"Why?"
This would be a regular question when people think
there is an idea that is considered negative.
The self-demolish
is something they suppose is terrible.
Yes, life should be admirable.
But it is not. No one should think about suicide.
This was just a dream; I would try to avoid suicide,
because life is lovely:
I can watch how sociopaths lead idiots,
and how this civilisation keeps destroying itself,
how they roast the planet,
how humans extinguish everything,
and how we create the worst nightmare
I cannot even imagine at the moment.
Yes, I need to survive, indeed.
Or not.

Choral of putrefaction, anti-poem

Let's keep reciting the murmuring of penitences,
Mrhmmm, or Frffhhr: We were able to get up today.
Was it possible for us to breathe? If yes, then all is adequate.
We should love and should be loved, shouldn't we?
From our birth to the destiny, or something like that?
Sloped path from the mattress to downstairs, 
I opened the kitchen door, and it conveyed the cold air inside.
Lifted my right leg, moved slowly and stepped forward;
Am I yet there? Do I prefer standing there?
Where the hailed transformations of remorses are stored,
We make up our extended stories.
might we have tried to be a hero in that?
A betrayed person who keeps searching for their beloved?
Like in those primitive superhero movies that
make you feel this is the Early Middle Ages again.
Giving up or taking it seriously. When will it count?
It does not matter.
If you are a sociopath, you can be successful.
If you are a narcissistic psychopath, you can be a leader.
Most people will value your cruelty and lies, 
They will appreciate you,
they want to be similar to you.
Do you need gold, oil, data, or coal?
Would you like to have a pleasant holiday?
Travelling somewhere and consuming fake local foods?
Is it exciting? Does it sound good?
Do you love this dissipation where idiots build ski slopes in the desert,
or create a self-profile online,
or build concrete and glass islands?
Amazing? Eat, fuck and enjoy.
Participate in yoga courses and buy cheap flight tickets.
We need more revenue and profit.
Is this a perfect decadence? 
I know you do not care.
Yes, you need to care about where you go this weekend.
And also, you should buy a new car.
While the planet is rotten,
And millions have to live in camps.
You should obtain more. That's all right.
Enjoy it.

I do not want to wake up, 
I want to disappear
I wish I could be a real outsider
Who could be a hermit
But there is no more place for this
No escape, no exit, no hope.
Yes, it is pathetic, but all good.
This is just my anti-poem, so ignore it.

A romlottságban romlottság van

Az egyetlen emléktárgyam tőlük a nyelv,
általa értem őket, de amit csinálnak - idegen.

Emlékszem, hogy a rendszerváltás környékén
azt képzeltem: eltűnik majd az a zsírosan csillogó,
undorító máz, a sok félrebeszélés, és
romokon-virágzás lesz,
vége szakad az egyformára szabott látszatnak, 
az érdemtelenül kapott dolgok helyükre kerülnek --
de mindez elmaradt. A vagyonok átmentődtek,
az előző rendszer haszonélvezői megvetés helyett
lehetőségeket kaptak,
eltitkolt vagyonok magjaiból új mutánsok nőttek,
mindenekfelett vagyont és hatalmat vágytak,
s megérezték:
milliók vágynak vissza egy mesebeli apa keblére,
ezért Kádár, Rákosi és Horthy székletéből
újszerű politikai termékpaletták kerültek az asztalokra:
mazsolával töltött férgek, csokoládés vérpuding,
hamuban sült ingyenleves, sűrű gyűlöletfőzelék.
...egyszerű üzletet lett a tálalás, az ideológia pedig fűszer ---
fasisztának, sztálinistának, nácinak, kommunistának, rasszistának
nevezni a kortárs politikai zabálnivalókat értelmetlen lett,
mert olyanok mint egy nagyvállalati marketing célzott lézersugara,
csak az számít, ami profitot termel:
bármi is legyen az eszköz: bevetik.
--- minden felhasználható: így készült el a fasiszta-keresztény,
a náci-kommunista-szittya, a népi-kádárista-hun,
a mérsékelt-szalonfasiszta-értelmiségi,
a művelt-nyugatos-szociopata-helyezkedő,
és a ki tudja még miféle bizarr termék: bárkiből, bármiből.
A korszellem tökéletes táptalaj.
Ez a babonaság és a tanult-műveletlenség kora.
Olvasni tudnak, de már alig értik.
Írni még tudnak, de minek?
A Római-birodalom bukása után lehetett hasonló.
Varázslók, babona, szupererő, minél egyszerűbb történetek. 
Látvány, szájbarágás, propaganda, hogy értsék a hazugságot.
A sikeressé válás legfontosabb alapfeltétele a kegyetlenség,
a szociopátia, pszichopátia a nárcisztikus személyiségzavar,
számként, sorozatként, eszközként kezelni másokat,
minden pillanatban higgyen abban amit állítania kell,
ha szükséges sírjon, ha kell nevessen - de nem mint a színészek,
annak a kornak vége: a shakespeare-i világszínház kora lejárt, 
a közönség is műkedvelő színész lett és a szerep
higanyként folyt le a színpadról, az ember maga lett a szerep.
A kereslet-kínálat alapú politikai bazár pörög, fényei villognak,
a sorban állóknak pillanatnyi igények szerint
osztják a legfrissebb termékek széles kínálatát:
a rasszista a megkapja az akciós migránsozást,
a propagandista állami pénzt hazudozásért cserébe,
a nácik és a nyilasok melegellenes törvényt,
Kádár koponyájában hívők kiflicsücskön tálalt szalonnakockát,
az ügyeskedni vágyó rokonok EU-s pénzeket,
a szélsőjobb üres militarista halandzsát,
s aki nagyon éhes? Az megkaphatja egyszerre mindezt!
A lelkesen taposó talpnyalók pozíciókat,
az értelmiségiek állami támogatásokat,
családtagok, barátok, s azok ismerősei trafikot, boltot, szállodát,
a bigottak a kereszténység kifacsart, kicsavart paródiáját,
a nyomorultak közmunkát, krumplit ---
Az újságírók gumicsontokat - s boldogan rágják!
Mindenkinek annyit, amennyi
a függőségi hálóban elfoglalt szerepük szerint jár.
Így kap a megélhetési ellenzék állami pénzt, fűtött parlamenti helyet,
cserébe a négyévenkénti szabad-választás balettben újra előadják a szerepüket.
Mindenkinek jut aki hajlandó hazudni,
mindenkit befogadnak aki lemond a becsülete utolsó morzsájáról,
mindenkit beengednek aki az elvekről azt gondolja, hogy jönnek-mennek:
így épül tovább az évszázados elkeserítő, posvány - nyomor,
ahol a képlet szerint nem maradt más
csak a szürke háttérszínen mozgó szellemek,
az érdek szerinti megosztottság,
a teljessége felé menetelő züllöttség,
mely perverz útja során magát ünnepli,
s azt állítja, azt mondja - amiért a jussát kapja,
hol milliók tanulnak rezzenéstelen arccal hazudozni,
fentről-lefelé haladva,
mindenki aki a függőségi hálóban a felette csüngő pók vacsorája,
s közben maga is pók... Mérgezett delej,
Csak az nem kap semmit, aki a sikertelenséget,
nyomort, elvándorlást, állástalanságot vállalva - nem nyúl
semmihez, nem fogad el semmit és nem tesz úgy,
mintha a Mocsokdomb bűze örök tavasz lenne.
De. Őket nem értik. Ezek a Mellékesek.
A gúny tárgyai. A hülyék, nem ügyeskednek.

Ki tudja - s nem is nagyon érdekel már,
mert a züllöttségben romlottság van, 
a hiányos szabadság nem szabadság,
a herélt demokrácia nem demokrácia ---
mégis annak nevezik,
mert hazudnak és nekem úgy tűnik: élvezik.

Boldogságod adj nékik, minél többet!

Azt hiszik uralkodnak, Hogy döntenek,
Hogy tőlük függ és hogy megússzák,
Közömbösségre vannak kihegyezve,
Csoportokban hisznek, túlélni akarnak,
A kegyelem számukra anomália, melyet
Az évezredek alatt fokozatosan vallási őrületté
Tettek, hogy szabadabban gyilkolhassanak,
S hogy a gyilkolás, rablás után legyen
Felmentés, hogy másnap újra azt tehessék
Amiben a legjobbak: értelmüket fegyverként
használva szabadon megszerezhessenek bármit,
Ami az adott civilizációs szinten éppen
nagyon kellett - így amit pokolnak mondottak,
Az egyszerűen csak egy hétköznap volt,
Olyan alattomosan álcázva magát, melyben
A jólét, okoskodás, tudás és az állandósult
boldogságvágy a közömbösség és ostobaság
különböző árnyalatai. Légy boldog hát!
Keresd a pozitív élményeket. Utazgass,
kóstolgass, válogass és ha rossz napod
van utalj némi pénzt jótékonyságra,
két érett húscafat majszolása közben. 
Irány a reptér, vár a csoda - a szép hotel.
Ringj, ringj Te működő, kedves pokol!
Hasadban a sok örömre vágyó ördöggel.