már második hete esik az eső, az előbb egy fehér műanyagszéket görgetett a szél a járdán, néhány percig a bejárati kapu előtt hevert majd továbbfújta a szél.
Blackley-nek ez a része egészen nyugodt, az átköltözés utáni első néhány hét furcsa volt, próbáltam rájönni, hogy miért, de minden magyarázat csak az én szubjektív problémáim következménye volt és nem adott valódi magyarázatot
még három hét és karácsony, ezen a héten pénteken céges karácsonyi vacsorába megyek, várom, jó szokott lenni
ma nem mentem futni, mert fájt az egyik térdem
nem merek igazat gondolni
azt hiszemm, hogy eszek még marcipános szaloncukrot, amit egy ismerős hozott Magyarországról, nem szeretem, de nincs itthon més édesség
egyre kevésbé érzem, hogy a percnyi probléméimnál nagyobb és távolabbi problémákra, vagy globális eseményekre kéne időt pazarolnom
nem tudom értelmezni a személyes élmények és a személytelen, nem konkrét emberre vonatkozó megnyilvánulásokat
az absztrakció képességéről alkotott gondolataim többsége szintén érdektelen lett
viszont kellene főznöm egy teát, kamillás-mézeset, kellemesen büdös
a magány nekem mindig belsőség, vajon lehetséges a külső magány: ami rajtam kívül keletkezik, mintha másokat érintene

Daya Cahen, Nashi, video, 26 min, 2008 (link)

Frank Zappa: Muffin Man Live, 1977

Klaus Nomi - Total Eclipse 1981

The Threshold HouseBoys Choir ~ Ikoreek

"nem nagyon történt semmi", nyugalom vana vizeken, a szigetek közt kék folyadék, körülöttünk láva, belül táguló repedés, keresztbefont lábakkal nézem a mosógépem ajtaját, még 36 perc mire végez, pont amennyi kell - mindenből marad egy kicsi, talán belőlem is, talán nem. "Az összefüggéstelenség a gyávaságom" - leleplezem magam, ha kell, ha mégsem, félremagyarázom a sikertelenséget, valamivé átalakul, valamivé, amivé nem akartam - a tökéletes hazugság az, amikor már én sem tudom, hogy mit kellene gondolnom, ha igazat akarnék gondolni.
Legfőképpen apróságnak tűnik - a legtöbb gondom. Ez is. Az is, hogy feltételezem, hogy nem így kellene élnem, hanem: több mosollyal, több vigasszal, jobb tervekkel: a képmutatás és a boldogság nem ugyanaz. Micsoda felfedezés. Majdnem elhittem.

álmos vagyok, de az alvás jelenleg az egyetlen dolog amit szeretnék elkerülni (azért ilyen furán, mert van más is, például a szex, vagy a fogszuvasodás, de ezek hátrébb vannak: logikusan az előbbi gondolatra ráfűzve), szóval: nem hiszem, hogy az alvás fontos lenne (a szendergés, sunyás, bubukálás sem azok), pedig kényszeresen azt gondolom, vagy vágyok rá: hogy siettetnem kellene, úgyis elalszok, úgysem sikerül(?) de azután: előbb-utóbb megtörténik (mindig), pedig néhány perccel a bekövetkezte előtt még azt gondolom, hogy nem fog sikerülni - és feketeség, majd pedig hajnal van és felébredek. 3:28 - vagy valami ehhez hasonló szám van a telefonomon: sötét van, az utcán minden ugyanolyan, de mégsem én vagyok ez a szőrhalom és fehér lábujjcsomó.

újra sikerült leszoknom a piálásról, sokadszorra::: csak a halálvágyról nem, de ez már túl nagy cél lenne, elérhetetlenül lebeg a távolban: nagy fehér picsáját felpúpozza, majd lelapitja: mint valami dilis teve -----szóval: nem merem kitűzni ezt a célt: és egyébként is kedvelem a halálvágyamat, "valakinek írni valamiről ami valójában semmi" - és ehhez hasonló, wc papírra való gondolatok, a közhelygyűjtemény páratlan oldalaiból összeollózott egyeleg. szarság. mondhatni.

egy tipikus, teljesen megszokott fordulat: "valahol olvastam valami érdekeset, de elfelejtettem" - ez annyira sejtelmes, nem-de-bár? olyan bizsergető: nem tudni valamiről, ami megtörtént. Az elme kóros elváltozásainak mű-felvállalása (játékból, mint az élvezet korbácsolás egy bdsm klubban) épp olyan divatcikkek mint a magassarkú, vagy a színes szemüvegkeret: mostanában divatos autistának látszódni, társaságban nagyszerü téma, ha mr. Úraság, vagy ms. Úrság besimeri, hogy asperger-szindrómás, vagy csak volt, de kigyógyult, a szkizofrénia túl közhelyes, jelenleg épp nem divatos.

Eldöntöttem két műanyag dobozt az asztalon, tropical fruit zselés gyümi volt az egyikben, állati zselatin nélkül - hetekig vadásztam rá, a másik meg rizspuding volt: nem annyira jelentős dolgok ezek, de mégis jó ha tudok róluk: elvégre jobb ha mindenről tudok ami történik, amit csinálok...egy-egy mozdulat: önös ürességében, ön-árnyékától táncoltatva, akár fontos is lehet, ha nem most: , akkor, majd tán: máskor.

"Táncolnék és elhagynám az eszemet.", "csalnék és hazudnék", "ezek után elvágnám csukló-hajlatban-ez-egyik-fő-verőeremet" - de fontosabb, hogy csak gondolat legyen a szenvedés, mert gyáva vagyok fájni, valójában egészen kellemesen érzem magam a céltalan és üres életemben, mosolyogni is tudok, akár egy hernyó, aki kellő méretű hálószobát rágott maga körül az őszi körtében.

Zenét hallgatok. Beragasztom ide és ittmarad. Majd évek múlva valaki meghallgatja és ugyanazt gondolja majd amit épp az a fűszál amit délután láttam az udvarban.

Patrick Cowley - Journey Home