Vicces az egész.

kellene csinálni valami szuperfikciós étteremhálózatot és egyházat; nehezen indul a reggel; Martin Kippenberger vett meg egyszer egy benzinkutat és elnevezte Martin Bormann benzinkútnak, Brazíliában azt hiszem, vett fel alkalmazottakat is, akiknek a telefonba mindig be kellett mondaniuk, hogy "Tankstelle Martin Bormann". csak úgy eszembe jutott a szuperfikciómról, de hagyom, mert indulnom kell a buszra

Don Joint Green Horses, 2011

Vanessa L. German, "White Naptha Soap or,
Contemporary Lessons in Shapeshifting," 2013

Oscar Enberg, Die Nabelflasche Set Dress, 2014

Viktor Rosdahl, Grisajävlar, 2010

Yngve Holen és Oscar Enberg installációi nagyon érdekesek,

mindig meglep ha megtudom valakiről, hogy "hivatásos költő", eszembe jutnak az olyan eszmények, mint az őszinteség, szabadság. igazságkeresés - és nem értem, hogy hogyan lesz ebből egy főállás. mégis sokan művelik és díjazzák, hogy otthon a meleg, kényelmes szobából lehessen gondolatmaszturbációkat gyártva, költőnek látszani.
már csak két hónap és itt a tavasz. koránhajnalodás, korábbanvilágosodás és az angol tavasz minden illata - jön a legszebb három hónap júniusig.

Destroy All Monsters - November 22nd 1963

Niagara. Egy igazi punk legenda Detroitból, nem írom, hogy a 70-es évekből, mert az utolsó fellépése, amiről fotót találtam 2012-ben volt. Annyi biztos, hogy a 70-es évek elején lett a Destroy All Monsters énekese, dizájnere. Xerox nyomatokat, album borítókat tervezett. Próbáltam kideríteni a valódi nevét, de sajnos nem sikerült. Az első kiállítása Nagy-Britanniában itt volt Manchesterben, 2006-ban.
Lustva vagyok többet írni.

Captain Beefheart - Ice Cream for Crow (HIgh Resolution)

Róluk mindig a Bizottság jut eszembe, de nem tudom miért, mert kevés a hasonlóság. Nem keresek kapcsolódási pontokat.

Bohdan Mazurek: Bozzetti (1967)

Nagyon érdekes cikk a lengyel populáris zene és a filmek kapcsolatáról: "Colors of Joy and Sadness: Polish Electronic Music in Service to Cinematography" ez így működött mindegyik KGST országban - minden ítélkezéstől mentesen. Érdekes, hogy már 1958-ban megjelentek az elektronikus zene csírái Lengyelországban, a cikkben említett Włodzimierz Kotoński által.




Włodzimierz Kotoński: Mikrostruktury (1963)

Csodálatos, hogy az elektronikus zene milyen gyorsan elterjedt és szinte semmi különösebb ellenállásba nem ütközött - valószínűleg, de ez spekuláció - az államszocialista rendszerek űr-mániájának és pont a fenti cikkben említett, gyorsan fejlődő filmművészetnek is köszönhetően. Ez nem konklúzió, csak gondolkodtam.

Kár, hogy az ember nem gyógyíthatja ki magát a nemzetiségéből, nem akarok magyar lenni, mert olyan mint valami betegség, so it would be better to write and think in English but I don't want to be anything. Alvódni, nem figyuzni és nem kéregetni másoktól semmit - megértést elsősorban nem, hogy mit nem még? Nothing. Don't ask for anyone to stick to my skin. Slowly. Quietly. This one dawn is same then yesterday but it should be different. Should it be diff? Any különbség? Nem érzékelem, tak dobre - neked sem hagyok magyarázatot. Explanations are vague. Egy kicsit kiesni a szerepből. Nem árthat túl sokat az elengedés, egyok nap így, másik nap úgy: az agysejteket megöli a megszokottság? It is not sure but It could be. It could be here. Válogathatnék neked a belső rózsáim közül, némán figyellek? 

This morning is a bit atypical. Ok. It is not. I am just kidding. Várom, hogy elmúlj belőlem, hogy magadtól megszűnj létezni a fejemben.

Kár, hogy nem fontos ez az egész? Significance is funny. You should not be here. 

Eléggé idegennek tűnik, távol, a hússzínű háttérben egy körtefa, néhány levéllel. Ezt jól összekevertem, pedig nem vagyok sem részeg, sem szétesett. Csak szomorú.

Maurer Dóra matematikai járékai és Francis Bacon orvosi, művi, torzulásai együtt :: a legtöbb embernek nehéz elképzelni a kettőt, mint egymást kiegészítő világokat, mint egymás komplementereit, nekem viszont ez a normális, a két világnak nincs különösebb értelme a másik nélkül - mintha kiüresednének. Persze nem konkrétan a két művészre gondoltam, hanem a racionalitásra és az irracionalitásra.
Tegnap berúgtam, vettem egy üveg vörösbort (ausztrál). Azt szeretem, hogy az ausztráliai termelők nem játsszák túl a szerepüket, egyszerű csavaros tetőt raknak a borokra, ami egyáltalán nem ront a minőségen. Ami pedig a minőséget illeti: nagyon magas. Persze, végül is teljesen mindegy, hogy mivel mérgezem magam, vízzel hígított tisztaszesz is jó lenne.
Onnan sejtem, hogy hónap eleje van, hogy bérletet kell vennem. Hatvanegy font. Négy hétre. Egy óra múlva, nyolckor nyitnak. Addigra valahogy odaérek a stockporti buszmegállóba, mert később már sorakozni kellene.
Tegnap visszakaptam a telefonszámomat, mert ellpoták a mobilomat Szlovákiában, egy hete, kártyával együtt, ez így jó.
Mennyi unalmas és felesleges dolog ad vázat az életünknek, ami ezektől eltér az csak kicsit hajlít rajtunk, vagy megszúr, csiklandoz, de nem igazán hat - vagy nagyon, ha épp sokkszerű. Az engem formáló dolgok többsége unalmas és hétköznapi, egyik apróság a másik után: csak nem szeretem látni ezeket, mert mutatják a hétköznapiságomat és ki akar hétköznapi lenni? Ezzel biztosan így vannak mások is. Vagy nem.

Ez az első munkanap ebben az évben, egészen jó volt reggel buszozni, mert egész Manchester ki volt halva, sehol egy ember, a belvárosból Middleton felé a buszon csak egy utas volt rajtam kívül.
Több mint kétszáz email várt rám - jó lesz végigolvasni(?)(minek?), ebből talán húsz lesz fontos, vagy annyi se. kuka. kuka. kuka. ez lesz a módszerem.
Az asztalomon, az irodában egy csomag várt: Mike Kelley, Foul Perfection című könyve volt benne, amit J.-nak rendeltem még karácsonyra, megtartom magamnak, legalább lesz mit olvasnom este.
Előveszem az új bögrémet, amit karácsonyra kaptam a kollégáimtól, elmosom, főzök bele egy kávét - épp olyan ízű lesz mint az előzőben?
Remélem nem történik semmi, remélem, hogy az egész év egy kibaszott nagy unalomhegy lesz, az a legjobb álca, a legszebb ajándék és a legmegfelelőbb ok arra, hogy várjuk a következő évet?

Christopher Wool, Trouble 1990,
Enamel on aluminum

Richard Prince, Untitled (Cowboy), 1989

(hehe)Christopher Wool "Drawings Of Beer On The Wall" (Falrakészült-sörrajzai) jutottak eszembe, amelyek egy része zománcművészet, sört sosem látott. Próbáltam megérteni a koncepciót az eddigi munkáiban, de nem sok támpontot adott. A folyadék és a graffiti? A szétfolyás és a gunyor-vigyor rajtam, hogy nézzek? Néha egy szlogen, de nem úgy mint például Joseph Kosuth munkáiban - itt zavar keletkezik a jól kimért provokációban, meg az, hogy egyáltalán: van provokáció. És évtizedeken keresztül, míg végül eljut a köztéri szoborig, a három dimenzióig.(hehevége)Ma már nem írok többet, a saját eltüntetésemet kell megszerveznem magamban.

Jegyzet magamnak. Az Új-Konkrét művészeti mozgalom (Neo-concrete) Brazíliából indult a NeoConcretist manifesztum publikálásával a Jornal do Brasil nevű újság vasárnapi kiadásában, 1959 március 23.-án. Ez az irányzat nem is nagyon terjedte el Brazílián kívül, legalábbis én nem tudok róla. A csoport céljaival nem sok, de eléggé jelentős művész értett egyet: Lygia Clark, Franz Weissmann, Reynaldo Jardim, Sergio Camargo, Lygia Pape, Amílcar de Castro,Theon Spanudis és Ferreira Gullar. Ezek fiatal művészek voltak, akik integrálni akarták a legújabb művészi irányzatokat (kibernetika, op-art stb.) a Brazil művészi művészeti hagyományokba és ezért csinálták ezt a csoportot. Jegyzet vége.
Ma már nincs értelme újabb irányzatokat létrehozni, hiszen a célja mindenkinek ugyanaz: pénzt keresni és média-ismertséget szerezni. Ez természetesen nem igaz, de jól hangzott és mint kellően leegyszerűsített séma: fikcióként elfogadható kiindulási pont egy történethez.
Az alvásmegvonás nem alváshiány. A betűk összemosódása nem okvetlenül rossz. Pittyogott az ébresztőm, snoozoltam - véletlenül.

Érdekes korszaka volt az MCDC-nek (Merce Cunningham Dance Company) amikor Robert Rauschenberg volt a vezető dizájnerük és az 1964-es turné közben lépett ki a csoportból, Japánban. ez most mellékes, csak megpróbáltam összegyűjteni azokat, akik a csoportban dolgoztak és egy nagyon színvonalas művészekből álló listát adnak ki a neveik: Johm Cage, Robert Rauschenberg, David Tudor (zongorista, zeneszerző)



David Tudor - Phonemes (1981)

Sandra Neels a teljesség igénye nékül - ahogy szokás írni. Nem biztos, hogy szeretem ha valami "érdekes". Ez az egész azért kezdett érdekelni, mert John Cage művei után kutattam, amikor rábukkantam Toshi Ichiyanagi munkáira, aki a 60-as években közel állt Cage-hez és Cage játszotta a munkáit. Lebilincselő ez a pezsgés...




Toshi Ichiyanagi - Parallel Music.

Dora Maurer, Studies of Minimal
Movements (peacock), 1972

w

rendeltem Martin Kippenbergerről egy könyvet, használtat, kellene néhány információ arrról, hogy hogyan igyam le magam megfelelő módon; ez a cinizmus azért került ide, mert ellenálhatatlan vágyat érzeztem arra, hogy cinikus lehessek (engedélykérés nékül, csak a játék kedvéért?); nem nagyon akarok kimozdulni a lakásból (pedig meg fogom tenni: és örömmel, nem egyértelmű?) , pedig holnap reggel muszáj lesz, aminek örülök (lásd fentebb, hogy miért?), munkaterápia - társas kapcsolat, kommunikáció és létfenntartás; amikor úgy érzem, hogy valakinek tartozom valakivel, akkor a hálát segít elnyomni egy önző gondolat? oké, kedélybetegnek nevezem magam? oké? nem válaszolok. "a mának élek" - ezt írta valaki. nem is olyan régen. mosolyogtam rajta. A ma. A holnap. A tegnap. Mindegyik volt ma. Kellenek ahhoz a címkék, hogy létezzek? A mások tapasztalata ahhoz, hogy valamit valamilyennek lássak? Nem. Úgy akarlak látni, ahogyan csak én látlak. Az én szűrőimen keresztül. Nem érdekelnek a támpontok és a leírások, a megfigyelések hasznosak, p r e c í c i ó s hullaház. Tavaly egészen sokat írtam ide, magányos lehettem? Miért gondoljék, hogy a magény szomorú? Mert a társas-lét vidám? Mármint, hogy az lenne? Ezen nevetnem kell... A mánia és a Valamilyen a szavakon keresztül nyilvánul meg, de mi a Valamilyen? Egy változó? Konstans? Nem hiszem, hogy ez fontos...csak létezik, addig van, amíg gondolkodom róla, utána békénhagy és én is őt, a gondolatok azért jók, mert az emberekkel ellentétben félrerakhatóak és folytathatóak. Lehet velük játszani. De nem akarok félremagyarázni semmit, főleg nem a fájdalmat. Érdekes, hogy mennyivel könnyebb "keménynek" lenni és az ilyen viselkedésformát példaértékűnek tartani: nem igényel szembenézést, vagy nem annyira mélyet, hogy a cselekvésképességet gátolná - harc és cselekvőképes maradhatsz. Mindez Kippenbergről jutott eszembe, aki egyáltalán nem volt bájos, kedves és könnyed egyéniség, várom a könyvet róla.

Martin Kippenberger, Untitled, 1991

Avner Ben-Gal, Avner Ben-Gal Untitled, 2010

Martin Kippenberger, Untitled (from the series The Raft of Medusa), 1996

Marnie Weber, Costume

ü

A "figyelmet" próbáltam megérteni. hogy hogyan kell figyelni - egy-egy foltot, textúrát, moccanást, eret, szemet, fület. Teljes képtelenség, a nyugalom és a különféle, egyéb érzetek teljesen jelentéktelenek. Az érdeklődés? Mit jelent? Nem tudom. Zavaró. Van-e valami, amit érdemes megtanulni? Mindent? Vagy csak a sodródást, egy elfelejthetetlen szerelmet, ami átnyúlik mindenen keresztül, ha lehazudjuk, eltussoljuk, úgy teszünk mintha...akkor is ott van, lesz - mert valamilyen titkos kötelékkel kapcsolódik hozzánk - amilyen, vagyok, amilyen lettem, amilyenné váltam: mindig pontosan hozzám passzol. Van ilyen. Hagyom. 

Érdekes magyarul írnom, furcsa az egész napos angolul írás után, visszacsatol a múltamhoz, másképpen hagy őszintének lennem, az angol megint másképpen hat rám. Nincsenek szintek, csak más érzelmi csatornák.

Múlt héten részegen írtam egy üzenetet J.-nak, soha nem tettem még ilyet és nem is fogok a jövőben - remélem, csak leírtam, hogy soha nem mertem őszinte lenni. Ennyi. Valamit válaszolt, de inkább kitöröltem. Elég nevetségesnek éreztem magamat, nem kell a szánalmasságom fokozása. De legalább egyszer az életben leírtam őszintén amit gondolok. Nekem ez különleges, másnak tudom: ez a hétköznapi.

David Bowiet hallgatok, de nem sok jó albuma van...a legtöbb től gagyi. Megyek, és ma egész nap Mike Kelley munkáit próbálom megérteni, mert adós vagyok magamnak egy csomó dologgal. Jó lenne ha három agyam lenne. Jó lenne ha nem lennének érzéseim (hazugság). Jó lett volna ha soha nem lettem volna szerelmes, mert eddig még soha semmi jót nem okozott... ez kellően nevetséges befejező gondolat mára.

Suzan Frecon, lapis (following mars), 2012

Mike Kelley, This video still is taken from
"A Voyage of Growth and Discovery"

Dominique Gonzalez-Foerster, Exotourisme, 2012

Jacob Kassay, Untitled (disambiguation),
Installation view at The Kitchen, NY, 2013

Rirkrit Tiravanija, untitled 2011 (fear eats the soul) (graffiti version)