ma 36. humoros történet, ékezetes, amely reserve gruyere sajttal kezdődött, ezzel elptem leptem leptem meg magam hét óra előtt néhány perccel, nagyon pontos becslés, tudok róla - suttyonban lelestem, ez zárójeles --- hogy azután elrontsak mindent a spárgás humusszal és a lilahagymával, szánalmas ínyenc vagyok, az igazán jó ízlelő típus, lassan, egyfajta ízzel beérve, mámort sző a legegyszerűbb sejtésekből is, perceken át ragicsálva icipici fogai közt a nyálban lében zűzott akármit, nem zabál ötféle csodát, hogy negálják egymás zseléjét és szart adjanak ki a cső végén...így valék ez itten a habzsoló-szörny, a térdeim előtt a mor zsákat zsákot néztem a izsákban óbutajátékaszavakkal, knéédlis, olyan tészta, a két tehetetlen tehénnel amelyet t. hagyományozott rám, még gyerekkorunkban, az árok parton, sokkal ezelőtt. kihagytam valamit. a felhőket, előtte talán, számozni kellene a gondolatokat, számozni a pettyeket az orrán, amelyek ellen rendszeres időközönként gyilkos tapaszt vesz, amely erőnek erejével kitépi azokat a sötét szürke orrépákat a bőr alól, szép selymes epret hagyva a rét közepén, ami mellé oda is ül áll öl él ölben evő remegő cserregő ne folytasd, nyom kodjam inkább a telefon gombjait vagy. eddig és tovább. 36 36 36. felhhhívtam. a képi eposzokról az aaaallegóriáig bezárólag semmi mondandó, ruben sz lábát leették a combevő szörnyek, a koporsóból kikandikáló tengeri sünök rettegve figyelik a mítoszok jönnek-mennek andalgását, félrebillent fejjel tudomásul veszem az időmet, kimérem mintha fontos lenne, mint a számok a szövegben, a precizitás képzetét úgy hinti szét a zavarosban, hogy kő-út szerű képzelgést hagynak a nullázott síkban, nem térben, csak sík ez négy lehetséges iránnyal, a többi csalfa árnyalat, a csalfa szótól lekókadó fityma akár a szemhéjad is lehetne. büszke vagy az előre irányra, a polcokra ahol a rend Igyekvés sorrendje oszlopokban lógicsál lefelé és az idő előreségével együtt, a lógásból, kókadozás, majd fájdalom és később a Mindenkinek 'Egyforma - a semmi, azóta is mindegyikre, nincs válasz, régebben volt, de már nincs, tétova nézegetés, bizonytalan mosoly és egyre növekvő kétely van, külön és egyben üüüümmögök, ugyanaz. unalmasan folyik a lépegetés, a bugyutaság felé, vagy csak látszólag unalmas, megmondhatatlan kideríthetetlen legombolyíthatatlanul árulkodóan dölyfös a magába szakadt, önmagából építkező, önösre horgolt művészi patyolat, maradok a tengeri nádnál. a sajtomnál és a formáknál, egyre egyszerűsödnek a háromszögek, az engedelmes négyzetek a 36.-ban is tapsikolnak, mint tízzel ezelőtt, mint a sarkakban, a sok hazugságban, de talán mégsem egyszerűsít annyira, hogy azt már ostobának kelljen nevezni és két mutatóujjal az orrlikakat széthúzva, nyelvet hegyesen előre öltve lóhangot kelljen kiadnom a tükör előtt, guggoló pózban egy nagy szőrös pók nézzen vissza onnan integetve, nyakkendőben faszhinta, gyémántbimbó, rózsamózsa, elemózsa szétkúrt ágyékból temetői gyertya október végén, mindezt áprilisban, amikor még élnek a halottak és blabla.

hagytam képeket, hagytam. elég.

David Deutsch': Parallel, 2012, acrylic paint on linen

Mihaly Vig - Slow Dance - Karhozat Soundtrack

a 36 ra tekintettel ezzel uunneplem a megtortentek elkerulhetetlen morzsait, igazi konnyek, igazi tanc kozben.

két nap múlva 36. lejárt a bérletem. fáj a szemem. ma még eső, péntektől két napig nap. zóna lófarok. széles a csípője, meglepő a szemfesték. lenéznek a dadogás miatt, gyógyító kellene, mint a Mirror első képkockáin. emlékszel. én nem emlékszek. féltem a csipesztől a könyvborítón, jobban mint a nőktől. működik a toronyóra a parkoló mellett - mintha egy nagy pókné vászonköntösben szeméremcsontját előrenyomva tátog és így ölelgetné - és íííígy bökdösi a kedves, "vikyyy" --- ezt hallgatom egész nap és a viky nevű bodros hajú, közőpkorú nő, csúnya kéz-bőrrel megáldva, vihogva adja a parancsokat, néha visítva kiröhög valakit - megteheti, a szent Vezető, aki az érték-kínálat görbéje alapján feletted áll és ha akarja rásszarik a mellkasodra és a lapos, csontos picsájával szét is keni egészen az álladig, hogy AAAAAAAAAAAAAAAAA képzelegj, rosszakat -- "ez a biznisz", mint a hevimetál -- mint a Lepke a kínai költő baromságai közt, aki rádlátott a hegycsúcsról - ő, maga szerint legalábbis, most biztosan összeszerelő munkás és az ő mellét is szarral kenegeti valaki --- "lelke van" - sorolja ez előtt, rálátni, mert még lombtalanok a fák. hygienické vreckovky. csak várni kell és nagy valószínűséggel megtörténik újra, csak várni, várni. azt írja az "Saas manager", hogy benézett aszekrény mögé és összeszarta magát félelmében, csak így, semmit nem mesélt a körülményekről, gonoltam érezte, hogy nem érdekel. néhányan azt írták a halotti bizonyítványuk fejlécébe, hogy a diktatúra jó minőségi szűrő, "mert felfogja a sok mocskot, szennyet és csak a kevéske tiszta víz csepeg le a piros pettyes bögrécskébe" - kuncogja k., nem tudom mennyire komoly, én buta vagyok az efféle fsadfasdfasdfasd, csipp-csepp, öt csepp meg tíz, huszonkét kiállítás percenként, pr. növeli a harci kedvet, a rokonok "babáznak" - haragszom erre a kifejezésre, illetve nem haragszok, csak megrémít, mint a péniszpumpa, vagy a lúzer..dfffjkf, nemhogy basznának rá - lassan haldoklunk -- a rózsaszín jégkunyhó előtt görgünk a hófútta sivatag véres csíkokból ragadozó cinegét fest nsnsnsn enes enes, ez nem gyászjelentés, nem jóslás. csak elnéztem a sarkvidékek irányába, az északi fény tánca, sem, ahogy soha. nem mond semmit.



Joanne Greenbaum, untitled, 2006, oil on linen, 19 x 16 in, 48.3 x 40.6 cm (URL URL)



lantos akarsz lenni.

hárfás, tangában.

billentyűzet mentes.

Sandra Vásquez de la Horra, Entre el cielo y la tierra (Between heaven and earth), 2012, graphite on



paper, wax

weweqw.

tegnap reggel a buszon arra gondoltam (mostanaban sokat ü. r. é. u.) jó lenne minél tömörebben és realistábban gondolni a pillanatokra, amelyekből végülis a teljesség. rigmusok, terminusok, vajon hogyan lehetséges ily könnyen, szófukarsággal megvádolni a méltóságot és egyéb likakból kilógicsáló nagy szavak, megroppantam akkor ott, reggel. csak néhány pillanatra, mint szoktam, )LEMENTEM EBÉDELNI A KÉK KORSÓBA( megértettem miért zsíros a haja az előttem ülőnek, felül ritkás a szőr, apró ertrtert ttttttttttttttt kunkorikká tapad össze, azt is érezni lehetett, ahogyan és amilyen az emésztése, hogy burkoljam be a szarszagot, hangulatosabb. na koppanj, csak könnyedén, legyél a táncosnőm - hiszen már - méltatlankodsz, azok szoktak így pörögni, láttam a képen, az elektroncsövek és a zöld ruha színpomüpomüpom, "ne restelkedj" - szól, visszabambulok a teknőc bőréből készült kalapom alól, nem tudok betelni, régen hallottam ezt. Ez összefüggéstelen, nem elég feszes, egyre jobban a feszességet hiányolom mindenből, nehéz körbeírni - feszes az, ami magától működik, nem kell (érfogó cs.) magyarázni. Feszes ami megsimítható, amin el tudnék aludni, föl le pattognék rajta anélkül, hogy irányítanom kellene a testemet. Mindenféle ellentétes dolgok. Ritmus. Valaki kezet fogott a képen, j. volt, ma néztem, csak egy fotó, ártatlan mint minden emlék, mondhatni folytonos hiány - a régi (hallomásból, látásdiból, szaglásiból, játszásiból elbújtam a szekrény mögé, majd kalauzost játszottam a fotón, volt oldaltáskám is) közhellyel, felgyorsul, átlép, köp egyet én már csak azt várom, hogy büfögjön is, de nem büfög. Baj lehet, ha baj van, olyankor csak az orrát túrja és a golyóit emelgeti a gatyáján keresztül, fura volt, hogy szőrös, azelőtt nő volt, de kapott egy nagy zöld tablettát, gumiborításút, két napig kellett a kapszulában aludnia és átalakult, érdekes, hogyl élkfjéasl ez itt a hiány helye, mint pöttyözés. Ha nem lenne hányingerem ettől, egész nap pötyöghetnék TUDEE:_? tudee sírni a naplementén. vagy a csigabigákon. swallow. szemben a légicsatorna, benne egy újabb gép a manchesteri reptér felé, mindig stckprt felett, egy felhőből jönnek elő, a virgin felett már kógnak a kerekeik és zászlókkal integetnek belőlük a fókák és a bíbicek? elalszok, akkor ok. minden ok. zene csak egy kicsi, megszokásból, ne csak ez a sok szar üres szövegem dfgasdfgasfdga legyen itt fent.



Andrew Liles - As on a Dung Hill

kkkkk. mmmmm. oooo. lllllll. hát nem bájos.





SOISONG- T-hu ri toh



sdfs

nem orulhetsz elegge a penteknek, kulonosen a pentek hajnalok szoktak kellemesek lenni, mar hajnali negykor elkezdodik a mulatsag, mint egy szeles abrosz, melyen aszott prunesok teste hempereg ide-ode es jatszasbol enrajtam kacoraszva lefureszelik egymas csovecskes szarait, ami meg a fejtetojukon ott maradt a szaritas utan, amit nem lehtene volt szaritasnak nevezni, es es tovabb a semmirol, egnek a fenyek, mindig a szemkozti dolgokrol irnek, mert ahanyszor felnezek ezeket latom, kar, "hogy hatul nincs szemem" meselem magamnak, rarogyok egy pettyes puffra, radmaradjak, neked sem maradjak. az 59-es busz middleton fele, tele koran kelo, asitozo hozzam hasonlo szarhalommal, akik hadarva vallanak szerelmet, asitoznak vagy epp akarmi, igazi reggeli diglosszia. sot triglosszia. behamozzak, ures. holnap szombat, meg kell ontoznom minden szobai novenyt, ket hete atultettem oket. micsoda mondatok, szemelyesseg, kezes, komikus. ember a nyaltobol, kiemelkedoen senki, onertekelesi zavaros mutans. hagyjuk.zene.



Merzbow - Dolphin Sonar (Full Album)

Mindig jol jon ha nincs tukor a kozelben.

rendeltem harom darab Miles D. CDt, egy mar megerkezett, begrebbeltem, hogy betolthessem azmp3lejatszomba amiben mar alig van hely a gazetta gazellak be sem fognak ferni, reggeli csok a sos szajak szelei osszeernek es elfelejtodnek, nem nagyon erdemes emlekezni semmire, ami 1 napnal regebben tortent, kiveve a jelszavakra, pin kodokra. mas nem fontos.
milyen erdekes, ahogyan az alkotasok folyamai, mint pokfonalak, a magasbol atmennek a popularisba, atszovodnek, fokozatos, de folyamatos atalakulasok es koztes stilusvonalak menten redezodve, john cage->merzbow->nosia->stb.  le a kut fenekeig, ahol mar csak vigyorogni merek vagy vert szaro madarak koroznek a semmijeid felett es azt kepzelik, hogy a pentek reggelemet elbaszhatjak valami devians kosztumruhaval, amit allasinterjura szoktak felhuzni, hogy ne latszodjon semmi ami fontos lehet.






Coil -- Snow Falls Into Military Temples

hogyan lehet a ritmust megtartani egy szovegen belul, talan hasonloan a textus elhagyasahoz, ha nem hagy kapaszkodokat es akadalyokat sem rak a ket utvonal koze, nem terel es nem ragaszkodik, majdnem mint egz bhsta tantetel, a huszonhetedik fosasrol, n e m h a a gy ketelyeket, nem jeloli a szoveget massal csak szoveggel? faltemarul a terdepelese elottem huzatosan, erosebben huzza a salat, erosebben koldul, ramsandit a jardarol en a buszuvegablak mogul a kindle fafaragsra hasonlito korcsolyabetet abszurdjat szorongatom, osszezar. aminek kell, nevetseges, ahogyan felismerhetoek vagyunk, meg innen is a kisherceget olvastam reggel a buszon, azon a nyelven amelyiken megirtak, hogy felismerheto maradjon minden kicsi folt, nagy fogas, hanyadik tal? ki fa rao kifar ol a tagulasa kozben kipottyant egz elefantot, SSSSSSSSSSS psyichedelikus gyermekmagazin, femkortevel es kampokkal. na igen, ez van ha eltunik a madarcsicserges es a helyen csak a sipolas marad. gonosz szemoldok. szelid buggyos nadrag, vekonyka hang. j. pizzaja, az en novenyevo fogsorom, ket kokadt tulipan, rabolint. a hagyomany a kedvenc temaja / mondhatni ragicsalja es ramkenne, ha jatszmazNEK, a hangja neha szaftos, maskor leporol, de szinte Nem Soha Felsorolas. Mar ket eve volt, telen, meg megvolt Pesten a godor, hazamentem, hogy tortenjen vegre valami, a szokatlansag kozepszeru felhajtoereje, dorongolhasson a hasamon egeszen a koldokom aka. belligombom res-szuro palankjain atmaszva, hogy a szemei szepsegerol irhasson a korahalott, ez. be sem ferek, a keregeto soraba, ocskasagom, meseket zeng a butasagomrol, kepzelet, kepzelet, mindig ugyanolyan, mar sok generacio ota ugyanazokat a szerveket roncsolja ossze, eppugy  preseli ki a fajdalmat, megsem telt meg el annyi ido, hogy sziv es agy nelkuli utodok jojjenek letre, bar ahogy a fogaitokat elnezem, csak ido kerdese, ha szabad ilyen fordulatokkal elbasznom a ritmust.




Günter Schickert - Puls (1979)

sok kecses WWWWWeeeeeeWWWeeeeeeWWWeeeeeW a nemet mondo NNNffNNNfffNNek loknek ide egy uveg bort Apollinaire emlekere, aki egy nagy rozsaszin vibratornak alcazza magat, ha epp nem egy martiromsagot bizonygato tavaszi feszulet, karvalybacsi szemoldokevel szemben.dfdfssdfasdfasdfaasdffsdfasdasdfdfssdfasfadasfdfsdffas

nagy valoszinuseg szerint ez a betegseg most nem fog elmulni, csak legyozni, holhonnani külalaki hókuszpókusszal, rozsdabarna konyhakéssel nem tudtam, pedig nem nyomkodtam már egy hete, pedig milyen szépeket roppant. anyu árvácskákat árul, futómuskátlival, a bódéja szomorúságot áraszt.
mások másokat, nem magukon gyakorolják, beismerem, azért előfordul, hogy felragasztanak csípő fölé egy cura-heat-ot, de mivel így ssssssssssssssssssssssssssssssssssss túl kötötten tudnak csak aludni,  nevezzük E-nek. illetve saját felelősségre foroghatnak is, a siker mégsem biztosított, a virág, itt előttem, épp olyan mint zöld űrlény. úgy tapadnak egymáshoz ezek az űr-ur-zöldek, akárha; j. legújabb butik ruhája )ának megemésztéseÖ) lenne a céljuk, LYUk vagy mondjlyuk, kérdezzüNk meg tőlemük, azt, hogy van-e rajt tulipános bugyika, amiben vígan énekelhetnek pihés ajkai, nevük legyen janika - hogy idekeverjünk egy kis csipkelődést is, gépiesen, ügyelve arra, hogy semmi nem maradjon őszinte. nehogy Akárki felismerhesse benne Akármt. Köpületes tükör ez. Az Úr üreges szemekkel kuksolhatja ha épp úgy tartja kedve, a belső szobából, ahol a véreshurkáját főzi a tavalyi disznóból - mennek a felhők, most is, megnyugtató.
"a cinizmus erősíti a butaság, a butaság a magabiztosságot növeli, ez a fajta magabiztosság karmokat, fogakat és húsevő ösztönt követel" - suttogja, szomorúan. ,dddddddddddddddddddddddd de legalábbis nem pisilhet már be a kis fickó, mint egy iskolás önvallomása, közvetlenül azelőtt, hogy kiröhögted volna a vékonyka hangja és a pattanásos homloka miatt. a fókák emberi faszt erősítenek a hátukra és így repkednek a közeli pingvinkolónia felett. xD
úgy negyfen felé járhatott, mindig arrafelé nézett, amerre én nem, mókásnak találtam azt, ahogyan álcázza a hazugságot, ez a védekezési forma szinte végtelen számú péládnyban képes magát újra és újra létrehozni, ez közhely, nyilván - ezért hagyjuk is, térjünk rá a semmire.




Scott Walker - Corps De Blah (From Bish Bosch)

ureshorog, romlott kompot_? konyorgok dobjatok ki az ablakon. igazi pop-doboz, tudja mi kell(ene) a hatashoz, kar, hogy formalista.

huhogok magam ele,

esotol pottyos az ablak,
bevasaroltam, vettem szappant is,
minden nap harom ora buszozas, middletonig,
ahol ugy fekszenek sovanyka utcak,
hogy mindig befujjon a szel,
es rategyem a kezet a lyukas harisnyajara,
simithasson rajta. osszerezzenjen. mindenen,
ami atsipol tulipan alaku
szajnyilasan. atgondolni?
ezt a kinos rothadast?
minek megnevezni.


 

 Cyclobe || Genius Loki ( Luminous Darkness 1999)


 qweqweqweqwe

"erdekessegek tarhaza", annyira dühito. és ehhez hasonló, erős beszédek, vá. útleírásait olvastam, tegnap este, előtte sok-sok évvel. néhány képet beszúrok ebbe a szövegbe, hogy legyen tartalom is. minek szoktam hajnalban kelni_? mármint (elűzték), azon kívül, hogy ilyenkor van a legkevesebb ember mindenütt, futás közben sincs senki, ilyenkor alszanak, vagy nyögik a wc-n az előző napi döghúst. az alvásbéli zavarom, talán menekülés, talán egy rejtőzködő betegség, talán nem, szerintem ez utóbbi, csak más az órám belül sfgasgddgasdasdgdddddddddddddddeeeeeeeeeeeeeeeeeeeee, és kellemesen összevág azzal, amit érezenem kellene, vagy kell - a kényszerjelző nem biztos, hogy megfelelő, (el is ment) de használom. ilyenkor 2-3 órát is csend szokott lenni, ha türelmes vagyok 15-34 másodperc is eltelik egy-egy jármű elhaladása közt, ebben a néhány másodpercben csak a laptop búg. talán öröm, talán nem.

nulázgatós, nullázgatós, himülékeny, egyhúzomban szarik, és büfög - igy képzeli, így képzeli a betetőzését a lenti kis-helyiségnek, amit vj. szobának nevezett, azóta is visszaröhögök az ábrázatát, ha felidézem, előre-hátra billegek és csapkodom a combjaimat, hatkézzel, hogy hatásosabb legyen a csattogás
 


  Amelie von Wulffen munkái

ddddddddddddddddddd unitok jönnek-mennek, gondolok itt a tanulásra, mintha fontos lenne, soha át nem gondolt tettek, vissza nem olvasott mondatok, ez más mint a tudatos építkezés - itt bármi közbejöhet, talán még a befejezés is, illetve ez sem ámítás, csak kicsit.




Sean Kennedy Untitled, 2012
Synthetic suede stretched over panel 30 x 23 3/4 inches (76.2 x 60.3cm)


beállt egy bus a mozibejáró elé, járatja a motrot, fűteni kell, a jegyért és a kényelemért, most elindul talán, csak egy aprócska mozdulat kellene, hogy újra csend lehessen, ez a csend épp olyan mint Bp.-en volt, úgy tűnik a hajnal mindenütt hasonló, amíg sötét és halk.
mert mi lehetne ezen változatos. ugye. de unalmas. de nagyon fárasztó. de nagyon kicsi. puha talp.





Boredoms - Tomato Synthesizer
őt érdekli a divat.

sdfsadfasdf dfasdf. fck.




Nurse With Wound - Colder Still so. morning bell. :) mosolygas a remult szemoldokok alol. ennyi. amugy unalmas ez az idoszak, az erek is rendben, szeklet ok, vernyomas idealis, ennyi talan.