J.nézte a penészes lyuk szegélyét: Néha köhögött egy rövidet, ahogyan éppen megkívánta a helyzet, felhúzta, illetve behajlította a bal lábát, kaucsuk szerű tornacipője talpát vizsgálgatva, megkapirgálta, gyorsan visszafordult, most újra megnézte, ha felém nézett, olyan mosollyal mint ahogyan anyu emlékeiben a nővér szokta megnyugtatni a fogyatékos gyereket, ha esetleg megette a fekete gólyát, nyersen, a vékony hártyát átharapva a vörösön át, meggylekvár - ha idenézett, a gép elkezdte a munkát, amit ismert, nem bármit, a pontos ütemet, az én cipőm is hasonló volt, a talpa megrepedve, mely zseb szerűen kitűrődve beleakadt mindenbe.
Fél év után nem tudta a nevét, ez természetesen bántó lehetett volna, ha a név nélkülinek lettek volna érzései, vagy saját mozdulatai, de nem voltak. Ez ennyire egyszerű, képletek és behelyettesítés nélkül, a kutyája belét kihúzta a kis résen, hogy összerezdüljön az amúgy kemény és inas test, a megölése előtt ki kell szenvedtetni, hogy puhábbra süljön majd, a gyerekek ugyanis így szerették. A név nem fontos, egy idő után elfelejtjük hasznát venni, bárminek. Elgkjfdgdfskjg

üres

Diamanda Galas Live (The Poznan Jazz Fair Part1)





Lydia Lunch - Gloomy Sunday (1980)




Schoenberg - Pierrot Lunaire (Mondestrunken)




Bartok Bela - Bolyongas

nullanégyhuszonöt: az erekció (meggyőződésesek, a sapkások tánca - "gy cspt vgynk!" - kiáltja Á,-nak, a 197-es busz ajtajában - kifogytam a derűből, panaszkodja, mikor utoljára egymás mellett utaztunk kinevetett a beszédstílusom miatt, valami affektálást észlelt, talán, vagy megijedt attól, hogy nem bírjuk majd felcipelni - amit kellett, nem emlékszem, a lehelet rothadó burgonya szaga, "fekete a combod Regina" - simogat nyelvvel), Nánne hajnalának ... Mintegy: döféspontja (a corpora cavernozában laksz mint remete, a titkos rekeszed, ahol mazsolaszemeket számolgatsz, az őr vagy, ferdén kihúzott szemekkel - alsó elkenődésekkel és élénkítő színegyveleggel, "mintha gyöngyök lennének" - modnta Náne, szőrpamacs: kukoricaszemek, pattogatottak, itt, ahol a vér áramlik befelé, hogy halacskát játszunk, bár a ebben nehezebb úszni, csak megfelelő uszonyt kell növeszteni, v. pedig megtörölgeti a csípőmet, mindig van egy gondoskodó), itt elmés papírhajtókák görgetődnek a langyos októberi [..O..] (szellőben) - slippy, "nem lehet erről beszélni" - mondja felfelé fordított tenyérrel. nullanégyhuszonhét: a szemközti mexikói étterem előtt egy kapucnis guggol, talán a kőbetéteket számolgatja, három másodpercig nem fog történni semmi kellemetlen, csak ez a beburkolt zene, az összhangzattan alapvető szakaszán belül az (ez)(eza) a sárgás vonal, melyet csak ide-oda szökellve lehet megközelíteni; nullanégyharminc: a herezacskó ráncai közt apró kis gömböcskék, barnás redői közt tükrökben feszülő portrék, egy középen eltakarta - miért sötétebb ott a bőr? nullanégynegyvennégy: előkerült egy teafilter, r. zsilettpengével rajzol a hasára, nem "érzem, hogy ez az fej valódi lenne" - meséli göebb, oldalra húzza a széket, hogy elférjen mellettük, nehéz a tömegből egy-egy Vonzatot kiemelni, melyik oldalát kellene a fény felé fordítani, hogy a katica-mintás zászló látszódjon, "ezen jót derültünk" - kacagja göebb, néha megpiszkálta az orra hegyét, de próbált leszokni róla, "megfigyeltem, sokan ugyanígy" az orruk hegyét pöckölgetve próbálnak meg rejtegetni, odafutnak anyuhoz, a kötényén, a felhő minták közt van egy lyuk - itt, az arcunkat belehelyezve: "lehet pajkoskodni", "megértést kapsz cserébe" - mondta göebb, de Náne nem figyelt, a herezacskót nézte, melyet az előbb vágott le, mintha szőlőfürt lett volna és odarakta a bekarcolt alma mellé, a köldökbe folyó nedvek, megnyugtatták goebet is, de göebb izgatott maradt (népmesei fordulattal) (a valóság néha pettyekből, néha foltokból áll), "nem hagyta nyugodni a gondolat, hogy újra [drágul, épül, romlik, ás, haldoklik, fénylik, pörkölődik] minden" - mert ugye, a gondokkal is foglalkozni kellene, hogy megérhessük: miért próbálja ránk erőszakolni azt:, a hajnali busz szomorú hangulatú utasait, bár a "hangulat" mint ilyen, ebben az esetben szerintem nem megfelelő, a hangulat jele a velő rezgő állaga, melyet apu egy ütéssel kicupákolt a malac csontjának közepéből, hogy megsózza - egyszer. mesélte: végigszagolgatta minden utas lábát, mert állítólag a lábaszag és a lábszőr összefügghetnek. [J. "hallagatólagosan beleegyezett a simogatásba", de megfejthetetlenséget mímelve, úgy tett mintha játékosan elszökelltvolnaaz ajtóig, majd onNNAN VISSZAfordulva szamárfület, vagy nyúlfület utánozva, kiöltötte a nyelvét és feneket mutatott (kuvabácsi, kurvanéni" kiabálta.] a gombák. nullanégyötvenkettő: "magam alá" mesélte nagyapa, szomorúan sütötte a diós-karamellt a központi fűtés kazánjának forró tetjén, [a képzős szerkezet rámutat a szöveg belső világának mikro-hibáira, a struktúra mintha fosszília lenne, a megtalálás örömével bír r. számára, hegyes mellecskéi úgy ringottak olvasás közben, hogy goebb legszívesebben fejőgépet rakott volna rájuk, természetesen csak gazdasági megfontolásból: az Utódoknak ugyanis élelem kell.] az aszalt szilvás tepsi felett matatott, a puha, barnás papírdobozok, "az öreg ruhák szaga". (kiegészítésre váró pontok) (még több idő, illetve több időre lenne szükségünk, hogy elkészülhessünk, vagy "-fel", a harangtornyok és az ökörnyál összefüggő nézőkét képeznek, egy egyenest, mely pontosan [...] egy épület homlokzatára mutat, "ugye izgalmas" - "az érzelmi feszültség átváltása" - mesélte, mintha férfi lettem volna.

Az a napok, az napok, a napok, ez nap után a gépek árnyéka alól kigördült a becsomagolt hús, kék szövetben, papírhenger is lehetne alatta, hogy puhábban gördüljön, masnikkal a végén, mondaná: szaloncukor, mely emlékeket idéz, csónakot is hozzá, mellyel a gépek alá utazhatok, mint Amszt csatornáiban, a vizeletem július elején és néma játék csobban, körülötte apró bugyborékolás, "erre emlékszel?" - pököd felém néma játékkal, a vágást rajta - itt verklizzük, orral dugod, hogy feléledjen és valamit megtörténtté tegyen, feszültség nélkül, csak úgy, R. borostás medvearca, "minden rendben" - mondja, nézése csak annak van, akinek arca, nem csak ez a fehér fény, talán ő a krisztus a rúdnál. Letöröltem az orromat, Nánna száját ablaknak használtuk, nem minden pillanatban érezhető a tömeg, a súly amit itt érzékelek, annyi gondot és fejtörést okoz, ha nagyobb lennék, a meghajlított tér körülöttem puhán körbetekeredne, monguz-szőr kis vicsorgó pofácskájával Nánna köldöke felé fordítva, őszülő fanszőre végén tücskök és körlopó pókok, ott csüngvén, valamiféle kérdéseket hadarnak felénk, hogy figyeljünk és végre megválaszoljuk. Néha azt éreztette velem, hogy alacsonyabb rendű vagyok, mert nem tudom a szerszám végén egyensúlyozni az alátétet és a véres ujjvégekkel úgy dörzsölgetem a szaloncukor végeit, hogy minél inkább arra emlékeztessen amikor még az ezelőtt három évvel beli, bennem laktunk, "ilyeneket mond": "irdatlan", "valék", "alél", "ó, látomásos fasz" és közben kuncorászva keresgéli a sála végeit, melyekre a 80-as évek divatja szerint rücsköket és gömböcskéket kötött tűzvörös pamutból.

étel koncepció, nyüzsgés, túrás a falatok után,




Heinrich Ignaz Franz Biber (1644-1704) - The Nativity


MnMn.

Maya Hayuk:
ALL IN HARMONY: ADAM LAMBERT, 2009, 12 X 16", acrylic on paper --- ADVENTURES IN SOLITUDE, 2009, 22 x 30", acrylic on paper

PAUL WACKERS:
solar do nothing machine
acrylic on panel
30”x36”
2007

Ann Craven:
Maine Barred Owl #2, 2010
Watercolor on paper
22 1/4 x 15 inches

Karin Frank, Témelin (2011)

Paul Klee:
Angel Applicant, 1939
Gouache, ink, and pencil on paper

the mars volta, frances the mute (single)

Judith Bernstein,
VIETNAM GARDEN,
1967,
charcoal, oil stick and steel wool on paper, 26x40 inches












Stan VanDerBeek:
A La Mode 1957 16mm, black and white, sound, 10 min




kultrs orksgm, kultralis röksgem, o ó ign! nagy fasz vagy, biztosan elvgzted az iskolaidat es most ugy hiszd ertelmesen és célrnyosan beszelgethetsz a zoknikrol
mekkora brm vgy, zsirosodik a valagad a sopk akcios zabalnivaltl, 15 éve tnultal valamit, de azota csak tv, nplap es zabalasz, a fák egyenesen álltak a szobám ablaka előtt, rózsaszín leveleiket citromkarikákkal díszítette fel mikulás, aki piros melegítőt és szutykos hósapkát viselt, a "három mellű tavaszi rákocskák együtt tornáztak az agyon egyen" sipítja, - nem hagyhatom, hogy a harmadik lyukon lélegezz.

Baron James Ensor: The Doctrinal Nourishment (Alimentation doctrinaire), 1889–95