fura együtt élni valakivel 9 évig, előtte 4 év barátság, utána néma csend, egy mindennél boldogabb újrakezdés majd újra menekülés, fájdalom és elmúlás, ha rágondolok akkor csak sípolás van; kínos fütty;
amikor először beszéltünk 17 éves voltam, egy egész éjjelt átbeszélgettünk, utoljára 2 évvel ezelőtt szóltunk egymáshoz- most 33 éves vagyok; mindent elrontottunk amit csak lehetett.
kapillárisok, vércsengők,
nincs más csak közöny
és átlépés.
én nem tudtam elkezdeni a hazudozást, ő pedig talált valakit akinek a kedvéért megéri hazudni, hogy szaporodhasson, 40 éves korára legyen gyereke, van autója és elmennek nyáron a tengerhez 2 hétre.
én pedig egyedül vándorlok tovább és remeteként megfigyelem a csendet. fura utak. néma emlékek, melyekben mi magunk képsorait láthatjuk: ott ülünk, ott fekszünk, amott eszünk, ott együtt a domboldalban, labdázunk, 2 hetes túra, veszekedés az első albérletben 18 évesen; amott a messzi szigeten egy vicces póz; koncert, zene, millió közös könyv;
és elmúlunk mint minden. emlékestül. szerelmestül.
én 33 évesen 18 maradtam, ő pedig felnőtt és remélem végleg megszabadult a félelemtől, hogy nem fogadják be a hétköznapi és ostoba emberek

már évek óta kerestem Klaniczay Tibor és Klaniczay Gábor közösen kiadott kötetét Szent Margit legendáiról, eddig antikváriumokban kerestem, de mindhiába, most könyvtárból kölcsönöztem ki, öröm minden sorukat olvasni, a középkor és az avantgárd bennem mindig összekapcsolódott, mindkettő paradoxonokat old fel bennem és mindkettő olyan átmenetekből tevődik össze, melyekben az a legnagyobb szépség ha enged magából egy kis szeletkét megérteni

Paul McCarthy új anyaga:

Paul McCarthy: White Snow

egy újabb mese, Hófehérke

almái

Annette Messager interjú:

http://www.jca-online.com/messager.html

régebben már olvastam, most újra, nincs oka - mélázós nap van, mindennek fura az illata, állaga; valakik azt mondanák, hogy érezni a múlást; nekem nincs véleményem erről
hiszen a múlást mindig érzem, nem az elmúlást, csak a múlást ahogyan anyám ideje, ahogyan a szerelem ideje, ahogyan a fiatal bőr ideje - múlás, pötyögés;
és átveszi helyüket a borzalom, az a valóság ami nem közvetíthető, mert már nem is létezik, a művészet olykor mégis képes rá, néha nem a mi kitalációnk,
whale

úgy maradni-csendben-párásan, hogy ne okozzunk másoknak fájdalmat,
akár a mi szenvedésünk árán, akár egy kibúvó, vagy egy ítélet nélküli, színtiszta patak
halott pisztrángok
halott nyulak
"erkölcsösek és mozdulatlanok" - - - - - - - támadás nélküli, ellenkezés nélküli
akár a kövek abban/ebben a patakban

érted ezt?
whale

"a spriccelése garantált."
üzenet:
ha megérted a szöveg és a 22. rajz közti összefüggést, akkor megértettél.

zongora
erdő
moha

hátradőlve az ágyon
elnézegetem a plafont
nem tudom 5 éve van
most van
holnap van
i. nincs itt
ezt legalább még érzem
még van valaki belül

mundo de ciegos. nem történt semmi, megpippent zizgék várják a tiszteletet odakint (ről) - "eltelt egy újabb semmiség", bekötözte - szólt. erek, kertek, barnák. tájképes délelőtt, csendéletes ebéd. szűk. túl szűk. A be széd ak tus, élvezettel függök kacsod csavarai közt - egy horgony ott alul bevezetve, a számban érces ízt érzek, tán azt jelentik, hogy kivezettetett - és fáj. a hóhér banánt eszik. ------ asco que conmueve los puntos e. megható szolid körte-ültetvény egy eldőlt köpőcsésze, ... gyilkos, bűzös kecskéje engem basz. ezt vezesd le politikailag, filozófiailag, ontológiai, pedagógia és erkölcs; én inkább a vénáim kék árnyalatát bámulom--- addig is,
ritmus a szavak közt tam. felesleges. az austini beszédaktus szenvedélyes fejütlege bikacsöke csökebika - mintha L. jönne át a mezőn, hogy újra végrehajtsa a tervet. a kiszögelt cetlivel törölnek valagat.
Ez már nem az a .... ami elfogadható, nyilatkozom rólad: barom.
Egyedül megható és szánalmas vagy, tömegesen undorító.
És kártékony. "ember"

pretextus:neked a dekonstrukció még ma is avantgárd, mert Hegel szőrös mellkasa a páncélod (az önműködés álma)
ha páncélnak használod bársony helyett nem értettél belőle sem semmit
bolyhos rózsaszín pulóverem a diskurzus - ezen képek banális keringője
egy görögdinnyével
s te, aki más lények húsát eszed: értelmes nem, de győztes lehetsz.
"ROSSZ VAGY" - gurulsz
felragasztottál egy címkét: posztmodern. (nem érted, félreérted, de ítélsz)
közben pedig Istent keresel a falevelek és az érzések mögött, mert bármennyire hazudsz, ugyanaz az állat maradtál mint aki bunkóját a földön húzva böfögve odaszart a szikla tövébe
vagy poézisét a gépeknek - hoz hez höz, fejlődést mondasz, forradalmárok üvöltve vitatkoznak arról, hogy melyik kit gyilkoljon meg annak érdekében, hogy a a "közjó", "kánaán", "igazság" címkéket újra megtermeljék a további Zabáláshoz; vitafórumot és véleményt adj nékik.
az időt derékszögű háromszögnek képzeled, minden csúcspontján egy pontnyi értelemmel | a fejlődés olyan mint az idő | nincs ---- a véletlenszerűség és a törvényszerűség ugyanannak a dolognak ugyanaz a két arca - mégsem egyenlőek, de semmiben nem különböznek, hatásukban mégis eltérnek, mert bizonyítékra vágysz. a teremtés csalódás volt neked.
mintha a kövek és bolyhok idő-je ugyanez lenne
"HELYTELEN VAGY"
kacagok

többet ér elpusztulni magányosan és nyomorultul egy lyukban, mint hinni és elfogadni bármit amit az eddigi emberi civilizációk kitermeltek

inkább a magány, mint másokat bántani

"Mindenki maga írányítja sorsát;" - mondja B., és nem érti miért kacagok ezen

j. lemászik a keresztről és anyja előtt maszturbálva létrehoz egy álmot, mely álom kezdetben a szelídség, később ordas pofájú gyilkológép, vagy éppen öncélú harácsolás
M ? M ? M ? M ?
egy millió (n) év is kevés lenne ennek a fajnak, hogy kilépjen félig állati mivoltából, vicsorgó fogak a bőrönd mélyén, késekkel táncoló angyali gyermekek (egyetlenség és szó-megmaradás), gyilkosokat csodáló tömegek, bűnbakokat kereső és feltálaló gyilkosok, --- idióta forradalmárok, lelkesen ostoba közgazdászok és orvosok, (a tövis a mi tövisünk, a mantra a mi mantránk, a gyehenna a mi gyehennánk) gyermeki és perverz tudósok -- -- "egyik mögött sem az eszköz a hibás, mindenütt a használó" - meséli k.; a banán bőrét az én bőröm helyébe - nincs retenció, nincs ráció: a vélemény és a hipertext kifújt, teljes csőd.

"a szavak nagyrészt csak ítéletre jók" - kérdezi felszólítva, nem értem, nem értem, nem lélegzek
nem vagyok
szánalmas vagyok. elesett és magányos. körülöttem minden hazug. mondhatnám. mondom.
én a vélemény nélküli ember
eddig két jó dolgot találtam: a csendet és a természetet. mást semmit.

La Monte Young:The Second Dream of the HighTension Line Step

a sarkaidon
a sarkaidon
a sarkaidon
ismétlődsz


miért vagyunk ennyifelé osztva
a megértés legapróbb lehetősége nélkül


Fuse

üres órás
---- sem lebeg benne

Fuse

undorító forradalmak

Fuse

az életbenmaradás gyávaság

íFuseí



In C by Terry Riley - original recording - Part 1



kincsek a mezed alatt
két meggy bimbó
lenyalom a bőrt
koszos pofádról
édes

Felhang





honnan
mennyit --- szabott melódia, Neubauten mint piaci répa
pénz számsor regula de te élvezed
megnyugtat anyu simogat apu integet




Soe-pa (Ingram Marshall) Classical guitar with digital delay & loops


W W D F - - - W DFH
gaga

"A moll kvintjét egy félhanggal leszállítjuk."

mondják

üres.





Jean Sibelius - Finlandia

zsákmányolj

az örökös ön-örökbefogadás, az asztallábak alatt egy moly szárnya a gondolatom büdös ital
3 éve még nem volt tokája, kötött pulóvere igen - mondanám, hogy ugyanez; a nyelv pontos, vagy a szavak pontosak.

"a disznó motívuma erős nyak, tömpe orr-elő a két likkal - nem a túlélés mesterét látják ebben az élőlényben, hanem amit az ember tesz vele
a negatív, szarban hempergő dög
az emberi lény elhessegető levezetése
mint minden ez is a kényelmet szolgálja csupán"

meséli, nézzük a köpülést, m. mosolya a dér

ez itt csiga-gaga

a beszívás maga a kilégzés - >

halott apád hájas csípője és a pattanásos valaga ---- szépség, mint Hérodotosz torzítása,
kacsintva meséli
olykor pislant, máskor krákog
de mindenképpen dicst farag a faj köré, vagy Ból

"te nem halhatsz meg, hiszen"

a radírfej újranézve is jó, illatos apám szobája, innen egy lyuk a külsők felé, egy monitornak álcázott lidérc
a korpa a fejedben madárpiszok, az állomások mennyezetéről aláhulló galambszar
úr
(S a Semi semmi az semmi) (játszál felnőtteset, metélj húst combból)
"elképesztő mennyiségű derűs, ostoba, kretény = budapesti értelmiség" - meséli j.
(nekik nem fáj, ők azért születtek, hogy szenvedjenek)
"megállnak egy kép előtt, valamire emlékeznek az általánosból, szürcsögnek és fröcsögnek, eljátszák a korszerűt, közben pedig posvadtak és idióták" - dühöng
(a gyilkolás nekik nem okoz fájdalmat)
a nyál, a nyál, anya bögréje, amit a pókjaim szőnek körül újra felülről
(számodra az ölés szükséges, de )
emlékezzünk, orrhangon, csak a könny szaga

mint eső

"ez a faj, az emberi faj, bűzösebb a legbüdösebb szarkupacnál." - kacsintva, kacagva - "jól megnehezíti a dolgot az ítélet" a megkerülhetetlen hereszorító kereszt
és a vaginából kifelé kandikáló szakállas szent

pamlagon csuppugó

vérke

--------------------------------------------------------
undorító vagy te is és a kölkeid is azok.
--------------------------------------------------------
dehonesztáló a léted ldjésaf k