talan olvastam a címét, talán nem, mit mondhatnék? olyan tavolra kerultem /nem egy ponttól számítottan, hanem mindentől amihez valaha közöm volt, ez lenne a mozgás egyik lényege, a mozgás, mely rabbá tesz, ha egyáltalán léteznek rabok/ es megint atalakul minden; kivul es belul, kozépütt, középen, csendes lettem és csontos, civlizálatlan és szótlan, az izmaimmal keresem a pénzt, már nem lakom remeteként egy budapesti tetőtérben.
közben olvastam, hogy j. 2010-ben valószínuleg befejete az egyetemet, az artpool kutatási listáján legalábbis ott a neve:
http://artpool.hu/institute/2010.html#tudomanyos
egyedül állok egy raktárépületben, az idő semmit nem söpör el, én sepertem mindig /bárcsak lennének emlékek, legalább valami kis foszlányok/, helyette is, i. egy napköziben nevelő, a halál elválasztói, a zakat, zörej, ciklikusság és az élet-felezői; durva munkás szájak és valagak, mindenkinek más - főképpen a megzabált állati húsból átvett szaguk van, négy nyelven haldoklom? ha egy kövér fickó elmeséli, hogy miképpen bassza az asszonyt, közben mutatja is a kezével - ökléből hordót formál és felülről ütögeti a tenyerével: köpüli, ahogyan a picsát is szokta, hágja, bassza, röhög - lepattan, az én életem nem több mint egy művészi alkotás, nem rajzolok, nem alkotok: csak megélem, minden változatát amihez jut erő, idő, , , , súlytalan, személytelen, egyéniség nélküli semmi vagyok, bár a "vagyok" összezavar, mert nem vagyok, irtózok minden állandóság-illúziótól, mert rothaszt, magával ránt, persze egyszerűbb letagadni, mint ahogyan egyszerűbb egy üres életet folytatni, mint megölni magunkat: közben persze fennhangon gyávának kell nevezni az öngyilkosokat, mert a hazugság jó, tova-folyatása a hazughömpölynek, mint a lágy fagylalt, vagy a néma, bennem élő arcok és a hozzájuk tartozó történetek. /penészes falak, idegenek, ostobák és minél vastagabb csend, ahogyan az öleléséből nem marad semmi/
holnap minden elölről, minden nap sokszor meghalni, hogy kellőképpen üres tudjak maradni az átmeneti jellemek és szerepek sokaságához

a regi soft machine egyik felvetele:

http://www.youtube.com/watch?v=xOolooapCjk

reggel talaltam, orultem, indulok a varosba

ez pedig a the mars volta egyik 2004-es aucklandi koncertje:

http://www.youtube.com/watch?v=P0_5Tk2AB1U

es meg zene, Jonh Coltrane and Miles Davis:

http://www.youtube.com/watch?v=RjwVwASlVn4

ezeket hallgattam vasarnap reggel

a ferde fallosz, félretűrve, mintha fogsora lenne - egy nagy mosoly, kabát pánttal, semmitmondónak nevezem,
kiszáradt a bütykeimen a bőr, sebes, a körömvirág beszivárgott, két hete minden nap, kivasalt fejek, hájas, ringó csípők, arcpirosító,
ez jut eszembe, semmi több és ez is összefüggéstelenül
romló állapot, butulok

egy hete írtam, vagy majdnem, egy kicsit kiürültnek érzem a körülöttem lévő felesleges teret - írhatnám, de röhögni kéne ezen az édes pofin, mely a tér ürességének rögét, saját személyes agóniaként tálalná, mint egy ócska gép, delfinraj, hasizom
valaki más életét próbálom élni, de ez is én vagyok, fizikai munka egy raktárban, néhány éve még értelmiségi, vagy sikeres karrier-építő, a provokációm csak rám vonatkozik
megélni a teljes változást, az Én-hit elveszítése és az egyéniségem teljes le-majd-újra-és-újra felépítése [megdöbbentő, hogy Derrida moralista, ez ma reggel tűnt fel, eddig nem érzékeltem, mert nem figyeltem oda erre a kérdésre, az ítélet és a felelősség zászlói]
mintha játékból lenne minden, körülöttem a nagy viháncolás, körülöttem a nagy pöcegödör, benne lebegek, vagy épp középtájon egy másik szarnak ütközvén, az iszapos fenéken szaglászom saját bűzömet [a személyesség és a naturalizmus visszataszító ebben az értelemben]; a hasonlat talán érthető is lehetne, ha az írta volna, aki én voltam, a vagyok és a most jelentéktelen bája
talán majd máskor, így titkos titkok válnak értelmetlenné, mert a végső nagy titok a teljes áttetszőség, a titok és egyéniség mentes üres váz, melyen átfolyik minden, nem ütközvén akadályokba, nem löttyen ki sehol, alul ki, felül be
távozik minden
a váz ->
-------------------------------------------------------------------------
próbálok vázlatokat készíteni, de nehéz átkapcsolni, mintha azonnal másik életet kellene élnem
a legjobb ami történhet: