egyszerű. rég történtek -> "a szimbolikus logika mint az üresség jele" - meséli. ma egy kicsit emlékeztem, időben visszafelé, a gyerekkorról írni? álságos, torz és túl direkt lehet, mintha egy pajkos kampó húzná kifelé a beleket; hasonlok, zárok. a Törpék félelmetesek, a kutyák kedvesek, lásd alább Voltaire-t: azt állítják ő olyan. nem számít, hogy mit írt: akkor is olyan, mert így kell lennie. "vagy én, vagy más." érdekes, ahogyan és amiért ketreceket gyártanak, illetve, amiképpen(sic, fuck) a ketrecek gyártódnak - legtöbb esetben nincs valódi (X: 10-1 = 9). megismerés, csupán egy ketrec kiterjesztése (?) (fentebbről átvéve) Voltaire ilyen (lehetséges világok) (és ez a legjobbik mind közül) (Candide), Schopenhauer: ez a lehetséges világok legrosszabbika" -- ezeket állítják kettejükről, úgy általában, még az egyetemeken is -- summa: ezt tanítják róluk, miközben 100 ember ha olvasta őket (nem számszerűleg inkább az arány). ennyi egy élet munkája: szlogenek, ketrecek, álesszencia; "nem vagyok koextenzív" - sikoltozza, miközben vagdossa magát.
nem maradt túl sok nyálam, a szájszegletem száraz ráncként fut egészen oldalra, hogy zsíros kenderkötélben végződjön egy radiátorcsövön átfűzve, a díszes kabátszöveten halványkék erek - léteznek olyan vékony bőrű emberek - mintha füzetborítók lennének, mindent látni, ahogyan kanyarognak a vénák, kapillárisok - itt (ahol vagyok, Nagy-Britannia) nem kell tartoznom (oda,ide,sehová - csak önmagáért a semmiért), azt mondom: friss levegő beáramlása, duzzadás az idegen tárgyak reszketésétől; éden, amit nem odabent növesztettem, hanem kívülről-befelé, ellentétben azzal amit hiszel (ez tömény hit, már majdnem vallás - ideje rókáznunk, én leszek a tál mellé, hogy kinyalhassam) --- idegen test; a nyelőcsövön keresztül. a hit mögé bújva, gyilkol, gyűlöl és vért kíván, közben a szeretetről és lélekről pofázik. gyógyszer fából, gyökérből, egy megváltó faszából - a maradék emlékeken pedig(?) jó mosolyogni - az STM és törlése, nem akarok tudni rólatok, egy csákánnyal vagy bunkósbottal; amennyiben lehet - i. emléke is elmúlt, 5 évig múlt, nem volt sietős a halála, emlék I.:séták a faluszéli sineken, a tizenegy órás tehervonat, a mennyezetre feldobott és odatapad gyufaszálak (gyufa, benyálazva, meggyújtva és feldobva a plafonba, hátulról szex, szőrökön keresztül -- gyerekkormban ámultam a csüngő (Tény: baszódj meg, takarodj) gyufaszálakon a pisiszagú váróteremben) az ágak közt áttetsző, piciny foltokból összerakódott tábortűz, megakadályozom az emlékezést (mert az emlékekből történet van, a történetből pedig művészet lehet, ami elkerülendő) (nincs fájdalom, önsajnálat, ábrándozás, kegyelem, okosság, tudás) (odatalálsz) (öncélű, skolasztikus cuppogás) (hogy a bekerített vadállat, hogy nem is létezik) (olyan szánalmas, mint amikor valaki úgy ír verset, hogy az odaillő szavakat finoman rakosgatva - mert ezekből lesz majd a hatás; megsimogatják a fejét: "szépen bánsz a szavakkal", "majdnem éreztem valamit" --- újra kábítószer kell, mindegy mi, csak ne lássam ezeket a hernyó arcokat a csápokkal, a kórházi ágyakon lerakják a petéiket, zümmögnek és búgnak: az önzést szeretetnek hívják és krákognak zavarukban, majd megtámadnak egy baltával, ha rámutatsz erre.
miből lesz Arra emlékeztető sor, mely már ezerszer visszaadta azt az érzést, amit minden malac és patkány ( mert ) (lehetnél itt) képes érezni ha megcsiklandozzák, vagy gyomorbarúgják) (csak nézem) (barna-négyzetek a függönyön) - "olyan emberi" - mondja a barma.
tegnap jutott eszembe, hogy gyerekkoromban sebeket és véraláfutásokat csináltam magamnak, erősen ütögettem az öklömmel a combjaim külső felét - a fájdalom volt a lényeg, ha most felnőtt fejjel megütöm ugyanúgy és ugyanott - újra érzem.
i. meséli:(Adler olvasása jótékonyan hatott a felismerés és az öngyógyítás korai szakaszaira, Freud állkapocs-rákja megrémísztett, Jungról nincs véleményem - ellenben leginkább sajnálom amiatt, hogy azt hitte: van lélek; i. röhög., én kacagok) - és elfordulunk. i. mostanában egy német nyelvű iskolában tanít és gyereket akar szülni - már-már görcsösen; talán az ellés lenne jobb szó. 36 éves, ideje lenne a hétköznapiság állarcát felhúzni, médiahír: "bár 15 év múlva mindenki megdöglik, de azért csak szaporodj."
az ökleim csúcsát, a kidudorodó csontokon a bőrt körömmel böködtem (ez már később volt azt hiszem) (puberta) - egészen sűrűn és kitartóan kellett csinálnom, hogy apró, majd egyre nagyobb sebek keletkezzenek, amikből 3-4 nap múlva gennyet lehet kipréselni, felszakítani a sebeket titokban, [átfogják egymást] hogy az oldalra fésült hajú (fotón, öcsémmel és tortával, 4 gyertya van beleszúrva) (makkos ingemben) (öccs anyu ölében, mennyire fiatal még minden azon a fotón, már rég láttam) (a képeket), okos és jó tanuló lehessek ---- és az ínyemet is, körömmel karcolgattam és a nyelvemmel piszkáltam, hogy sebes legyen, itt is az volt a lényeg, hogy genny keletkezzen, [szerettem ha kifakad, ha ki lehet szívni belőle a nedvet] [gyümölcs] - emlékszem, még két tejfogamat is ki kellett húzni emiatt, a fogorvosnő nem értette a gennyedző lyukakat az ínyemen. bűzlött a szám tőle. jól esett a bűzöm. utána abbahagytam.
egy felnőtt semmit nem foghat már a szüleire (mondja E., ő tudja, hiszen sikeres, erős és tudatos. küldetése van.), ma már nincs értelme bűnöket, anomáliákat, motívumokat keresgélnem - a felszín alatt; gyermekkoromban horgásztam is és bújócskáztam is - falu, faluszél, erdő, gabonaföldek. semmi ami zavaró, semmi amit látni kellene.
sikerek. "ma már az önbántás sem érdekel" - mondaná aki vigaszra vágyódik, "minek érezni bármit is?" - kérdezné valaki, aki nem tud okosan kérdezni (talán, talán, talán), hiszen az érzések megkerülhetetlenül megszületnek, elvezetni, mondjuk: húgylevet (neked gyümölcslé kóros fittyegő, fitymáló kedves) préselni belőlük/belőlem - perverzió, de nem nehéz, az érzelem nélküli hős mítosza, talán pszichopátiához vezet, talán csak neurózishoz {kérném magamnak az érzéseket} - ott egy könnycsepp (csücsöri szájjal gépelem), a félelem és a csend megóv és gyógyítja az időt - nem fordítva, az elmúlás és idő (Plancknak hiszek tavalytól - jövő tavaszig). a jó módszer tőlünk függ, lényeg, hogy egészségesnek látszódj, akkor mindenki megnyugszik és nem kell letépned a bőrt a pofádról - továbbra sem érezni semmit. lassan mennem kell, Stockportba utazok. szeretem azt a várost. Marx is élt itt egy ideig.

Derridától újraolvasok. (Actio in distans). Nietzsche stílusai című munkáját. Rég volt, hogy utoljára filozófiát olvastam, évekkel ezelőtt faltam, utána évekig nem mertem, mert mindehol a saját ürességem tükröződését láttam. A habos hátú. Nimfa - hemimetemorfózis, a szárnyak már felismerhetőek, de még ragacsos a test - vagy már, újból. Eszembe jut Nitsch (nimfámról), ahogyan paródiát csinált Dionüszoszból és a bécsi akcionisták delejességéből: Disneyland kecsappal és marhavérrel; a vörösbortól megszínezett szakállú ősz bácsi lihegése, a körmönfont teoretika és a házi disznóölések bűze, illetve a zsírszag - csak a kötényes, kontyos, hájas farú öregasszonyokat fiatal értelmiségiekre cserélték. Kókuszdió. Nem tudom, hogy kerültem ide. Derrida távol van ettől a ponttól, mondanák: kimért, csendes mondatai (nincs közlemény) (ne keresd a dekonstrukciót) (ne hajolj túl közel). Valami összeköti a pontokat közte-közte és közte; Schwarzkoglerból nem lett kecsap, kecsup, kecsöp - érezni a vér| az orron keresztül beáramló|szemeid szerint vörös|néha elcseszik a filmekben, ha túl sűrű a massza| és az emléke, hogy ki mert lépni az ajtón - térnék vissza Nietzsche stílusaihoz, eddig sem tértem el tőle, hiszen ha értenéd -> ha nem lennél áldozata egy megkövült struktúán belüli létnek; talán átlátnád: "melynek módját később még minősíteni fogjuk" - meséli D., és olvasom tovább, visszaugorva a végétől a második oldal harmincegyedik sorának negyedik rt ertert betűjére, de oly nagy a csend ma este, "hogy nem bírok ellenálni" - nyügi a kísértés, szőrös a kézfeje, kopott almán gecicseppekből növesztett kallantyúk.
új bekezdés. a témára koncentrálva. (közvetetten sem érdekelsz) a téma elé közvetlenül. csak erre figyelek, csak a csiklandós mondatok szegletes borjaira, belé a szemedbe közé hátha hangutánzol vagy végre elhúzol. ha így folytatom, ezen ritmusra: tíz év múlva újra képes leszek könyveket olvasni hányás (menj) nélkül és talán többre jutok - legalább két vázlatot rajzolok havonta; a mostani nulla helyett, nagy lépés lenne, ezért már érdemes lenne élni - "esszencializáló fétis": "tapasztalatlan hódító" és D. szemantikai és fogalmi zavarodottsága egy háborgó elme vágyai előtt, "teljesen kiment a vér a lábamból, borzasztó érzés mégis szeretem" - mondja; "útálom ha van valaki egy méternél közelebb, vagy inkább nem bírom elviselni." - molyol a kalapáccsal és rácsap csuklójára - (os capitatum) (fájdalmas) (ap-ró-méz-édes-meggypiros-dudor)
ébresztő. minden hónapban új szerep. itt munkagép. "hasznos vagyok." - ásítja.

nem történik semmi {látás hallás} olyan esemény, ami változtathatna ezen a gondtalan, felhőtlen, kényelmes rothadáson,
hempergünk és
zabálunk; a szivárványt minden nap meg kell kapnunk; esténként körbeszimatoljuk az üzletek polcait, hogy újabb felesleges dolgokat szippanthassunk magunkba
nincs gond. növekedni kell. boldognak kell lennünk.
valahol a távolban azért gyilkolnak ártatlanokat, hogy mindez a kényelem és gondtalanság megmaradjon, de oly távoliak a halálsikolyok, hogy elnyomja őket az autók kipufogócsövének zümmögése, elnyomja a televízió búgása, a templomokban egy emberfejű istenről tartott rikácsolás; mindent befednek a védőhálók, minden kétségünket eloszlatják a kacsingató, mosolygó martalócok, tudatos arcuk a bizonyosságunk: mi erősek, fejlettek és toleránsak vagyunk: civilizációnk a szolidaritáson és szabadságon alapul.
micsoda szarszag árad mindenfelől, szarszagú gyerekek szarszagú óvodákban szarszagú egyetemeken szarszagú tanároktól szarszagú tudással
nem történik semmi, mások meghalnak, én végzem a dolgomat, mosolygok rátok és naponta többször az öngyilkosságomról ábrándozok, mert talán már csak ez az egyetlen dolog, amit valóságosnak lehet érezni: a saját halálunk
de csak idő kérdése és ebből is opció lesz.

több mint másfél éve festettem utoljára, mert nincs erőm, helyem. túl sok a vándorlás, túl sok a bújkálás és rejtőzködés.
Chaïm Soutine munkáit nézegettem ma, mintha véletlen lett volna. Régóta ismertem a munkáit, sokra tartottam őket, de valahogy mindig átsiklottam felette. Figyelmetlen voltam. Chaïm Soutine beékelődik valahová a festészeten belül, egy olyan fontos elágazás amihez muszály visszatérnem, mert valamit kihagytam és valamit elveszítettem az elmúlt 5-6 évben. Még nem tudom pontosan, hogy mit, de rá kell jönnöm.

tetszettős, tetszett-; szeretem [07:53] Tina Berning munkáit [ tetszettek, most, ma éjjel, sőt már hajnal felé vagyok, kiszáradtam, be kéne rúgni, egyedül vagyok], ő a csípős gúny, gyermeki harisnyafej és van benne egy anarchista tinédzser lelkülete is; jó értelemben [ a politikai elemzők hullafoltosak ] - mi éljünk pajkosan.





Tina Berning:
QUALITY | saxe-appeal; 2009
Und was für schneidige Typen Kinder des Landes sind: Michael Ballack, Winnetou Erfinder Karl May und der Nussknacker aus dem Erzgebirge.


teljes sorozat

sz. sz. sz.
megállapítás: undorodom tőletek.
minél idősebb leszek, annál inkább.


SOSka Group kartongalériája.


lázadás.

okádás.

"leszarom. azt is leszarom, hogy leszarom." - mondja a hős, fogvájó a körme alá

bébblblb

didsbury. egy nagy dögház az egész, az angol téglás ragadozó pofa orrt túr.
"20 festőből 19 utánoz"-meséli apu, göndör tincsein látom, hogy tegnap hajat mosott, ilyenkor olyan vattás, mintha párna lenne a feje., újabban legtöbben Bacont, ma egy üvegkalitkát is láttam, persze baconabbak szeretnének lenni baconnál, ezért "realistábban" próbálják ábrázolni azt a közeget, ami Baconnál őszinte volt, de náluk csupán giccs lesz belőle - ennyi erővel pálmafákat is festhetnének egy norvégiai szobában ülve - ez még talán ártatlanabb, őszintébb és viccesebb lenne
de igy... na persze. elsősorban népszerűséget, sok pénzt és "zseni" titulust akarnak. a körlépcsőn felfelé megsimogatta a fikusz levelét. elégni, elrohadni, megdögleni az önismerettől, felakasztani magunkat egy húskampóra, hogy együtt tudjunk sikoltozni a fájdalmat átélőkkel, koldusnak lenni,, szarban húgyban fetrengeni, éhezni - ezeket senki nem szeretné magának, ki is akarhatna ilyesmit?, a valóban szarban fetrengők biztosan nem, értetlenül néznék a vágyaidat. micsoda képmutató fasz. sziszegi. butaság lenne!, sokkal jobb hazudni.!


mindennél jobb hazudni.

mellékes. készültek vázlataim, festeni nem tudok, nincs lehetőségem, közben elköltöztem Angliába, itt sokkal jobb minden, nincs az a dögszag amit otthon minden zugban éreztem

--------

klara kristalova munkáit már évek óta figyelem, a szobrait ismertem először, de a grafikái és festményei ugyanolyan jelentősek számomra, és "számom" nélkül is. nem szeretek neveket leírni, csak örülök, hogy vannak olyan művészek akiknek a munkái képesek őszinte párbeszédre





Klara Kristalova:
Twice as happy, 2009
Porcelain


Mindy Alper munkái olykor veszélyesen megközelítik a karikatúrákat, de mindig képes megmaradni azon a bizonyos finom határvonalon belül, ha egyet lépne akkor.
ösztönös, álom, olló, merész-telen



Mindy Alper:
Untitled (bull. 2006
Ink & marker on paper.
9 x 11 3/4"


nem nagyon van miért