koncepció, sorozat, átélés, életemből a hordozóra, a triptychon sokáig közel állt hozzám, de ma már nem merem elképzelni sem, hogy egyszer lesz alkalmam kiállítani, illetve újra dolgozni, idegenben, hontalanul, nyelvtelenül
Donald Sultan munkáiról Emil Nolde jutott eszembe, felszínesen karcoltam a bútorokon lapító port.
Útálom és összerezzenek saját magamtól akkor, ha valakiről valaki jut eszembe, ha azonnal asszociálok egy másik munkára, mert leggyakrabban meggátolja a felfedezés valódi élményét ez a fajta asszociáció. Szánom azokat az embereket, akik csak sablonok, virtuális fiókok, izmusok, stílusjegyek alapján tudnak eligazodni a művészetben, a valóságot és a felfedezhető "foltokat" észre sem veszik, mert iskolában belesulykolták a fejükbe, hogy miről minek kell az eszükbe jutnia, így azonnal tudnak ítélkezni, de a valóság és a valódi élmény, az életük formálása elmarad. Annyira jellemzi mindez a mai kort, ontják az iskolák magukból a sok művi-elmét, akik mindenféle előregyártott értékrend alapján képesek például team munkában egy szerepkört felvenni, akik prekoncepciókat gyártanak a mesterségesen fenntartott Nyitottság nevében - ez az egész egy nagy paradoxon, ahol az életet tilos élni, hiszen virtuálisan minden átélhető. A halál is csak játék. Minden csak egy szörnyűséges kivetítőn történik, az eredeti gondolatok helye pedig a Szerepjáték, a valóságos élet pedig legyen sekélyes, jóléttől csillogó és gazdaságilag nyereséges. Okádok.

nyáron, tavaly nyáron, 2 éve nyáron. régebbi nyarakon.
tavaly még tudtam emlékezni érzésekre, mostanában nem.
már leírni sem merem.
nem tudom, hogy a képzőművészetet miért szeretem ennyire, emlékszem gyerekkoromban, úgy 12 éves lehettem, nagyanyáméknál volt egy Dali album. elbűvölt Dali, azóta már csak az 1932-ig készült munkáit tudom komolyan venni, de ez mellékes>a munkái akkor és ott elvarázsoltak,
évekkel később, 16 évesen egy barátommal közösen befestettem a szobám összes falát, majd az ő szobáját is, és onnantól kezdve az életem értelme a képzőművészet lett; sokfélét gondoltam, sokféledolgtoolvastamaaaa képzőművészetről
lassan elmúlt minden, ma már csak az a művészet érdekel, ami mögött egy ember teljesen átélt, megélt munkája van, értsd így: úgy él, ahogyan kiadja azt magából és amiből a munkái létrejönnek;
undorít a lopott kifejezés és az öncélú, skolasztikus kreativitás.
elmerülni. mindenben. hogy az élet élve legyen
bukowski és munch, p.mccarthy és g. brus, arany j.;
valami a semmiről, egy késő őszi, párás este . . . jár az eszemben, egy júliusi, fülledt nyári nap, séta egy öreg városrészben
éberség, önismeret
tompaság és ösztön.
moha
"mindennek megvan a helye" ---- csak hazugság és játszma ne kerekedjen, csak azon ne kapjam magam, hogy irigykedek, házat akarok venni vagy, hogy jogosítványt szeretnék. ha egyszer eljutnék ide, akkor felkötöm magam.
szerencsére egyik bekövetkeztétől sem félek.


tatlin eljátszott egy gondolattal,
valóság és forradalom, valami báj - "kényszeresség nélküli azonosulás" - p. mesélte. nem változott semmi, de körülöttem
egyre apróbb és hatékonyabb gépek pettyegnek. örülnél ennek? vajon most is látnád a szimmetriát a volt idők vállalhatatlannak tűnő képzetei felett, kényszerítenéd-e a kacskaringóst, hogy egyenessé válva, téged szolgálva, zsarnokok véres edénye legyen?
elmúlunk és egyedül. a többi hazugság.



Dan Flavin

Untitled (Stockholm)
1973
12 x 9 inches
Lithograph
Edition of 300


miért gondolják, hogy szomorú a valóság?



charles munka rapbeats című munkáján a transzparens.

ffshkjad hflkja hsdlkjf halkjsdhflkajsdhlkfjashdlkjfhalskdjfhkdkjh a kdjhfkaj .

merészség kell a "nem értemhez", és úgy általában azokhoz a mondatokhoz amiben a "nem" szó szerepel. mint tagadás.

emlékszik még valaki arra, hogy Rauschenberget mi motiválta? (élvezte-e a kutatást, vagy mint ma teszik: projekteken dolgozott, kísérleti kreativitással és mímelt nyíltsággal, mint egy állandóan figyelő, vigyorgó gépezet? szerencsére élvezte. volt vénája, volt orrlika, volt szar a beleiben. ma ez a szar, mint absztraktció jelenne meg, a szar ideológiája, a szar morfológiája, a szar mint megtekinthető tárgy, mesterséges - a látvány fontos eleme az őszinte Szarszag felfedése, népszerűségnövelésből meg is lehet enni, csak egyet nem szabad: megfogni a valós szart és röhögve szétnyomni az ujjak közt és közben örülni a látványnak - a meglátás nagyszerű, közeleg a valóság (az emberi érzékek 90%-nak valósága, a mérhető skálákon belüli értékekkel alátámasztott érzetek) relativizáláához, sampon, anyádban alagút) én úgy érzem, hogy (óóóóóóóóóóó ááááááááá éééééééééé) rózsát faragok a szádból - "a Látvány a csőcselék bölcsődala" - meséli nekem. Vajon véletlen, hogy ma minden a látványról szól? alakulófélben az új, egységes, újrahasznosítható lény. --- gondolkodj faszom. mondogatom magamnak elhulyultem, ellenlógtam, felkötöm magam úúúúgyis:
dugómatrac,
gecifolt,
hiány bennem sosem volt!
Szavald Jövőember, szavald Jövőlény!
--------- az összes olyan szó, mely a morálhoz kötődik, Nietzsche értelmezése szerint - hogy fontos, és emiatt hanyagolható, pontosan értelmezve, ahogyan nagyon sokan felhasználják - a célosság, a hatalmi célosság és a morális célosság alapvető működésében, mint az egyik legfontosabb rész
nem harmad, de ketted - a morál nevetsége a mi halálunk, isten után mi is távozunk a színről, hogy helyünkre más kerülhessen
felkiált: tragédia!
nevetés a válasz. - mint mindig, A helyes válasz. fuck.
isten éppúgy nem létezett soha, ahogyan mi létezünk, a parancsoló halála és a valós fájdalom összekapcsolódása, "a hiány nagy réseket üt" - meséli P.,,, ezer vessző,,, sok idióta véleménye,,,az információ kritikus tömege, az átalakítás előtt, virtuális közösség mint az új Nagy Anyaméh. Zümm. Zümm.

mindig hiányzik valami, most leginkább az elégedettség azzal amim van.




Aline Kominsky Crumb, Need More Love, 2006, on view Feb. 15-Mar. 17, 2007,
at Adam Baumgold Gallery, 74 East 79th Street, New York, N.Y. 10021

néha játékos, oktató sőt, dorgáló - meggörbül a lábfejem, minden évben új városban kellene élnem, így is fogok tenni




Richard Bosman: Femme Fatale I


apológia




MIRIAM CAHN:
Soldat
1997
30,0 x 22,0 cm
oil on canvas