nem sok mondandóm, néha azt
érzem, hogy visszatérnék az emberek közé - gondolatilag
hogy jó lenne az ő álmaik szerint is élni egy életet, amiben lenne gyerek, lenne ház és annak padlása, kert és térdemen nyári-seb
olyan ez az egész
mint egy hasadék ... vöröses hasadék a lift szélében a zöldön átütő fémes részek, mintha mindet körömmel kapartak volna végig


lassúság egyre merülő test egyre hümmögőbb nyakak és gégék
a csutka ujjat vonzó fel-le liftezése
saját - tehetetlen nyomorom - én ez Itt



nem mondanak semmit, csak ülnek az állíthatós székeken és lélegeznek




leeza meksin:
Frosty Clarity
Acrylic on canvas
20"x20"
2005
Courtesy of Jen Robinson




"az idő talánya"
mintha lenne az emberi zagyváinknak bármiféle talánya
nem csak meséink sora
összegyűjtött remények és illúziók sora
történelmileg és szociológiailag odaillesztve az orrok hegyére - ahonnét pettyegve pottyog a sok pötty a lábaim elé
ritmusos
mint az ütemek
aritmusos
mint az ütemek

Boris Mikhailov fotóin a Valakik és a Tőlünk eltaszítottak
a mi képmutatásunk
nullái

mint a növények: itt ott szivogat mögöttem, bőrcipőjében a fehér, szőrös lábujjai - félnem kell tőle, mennyi ehhez hasonló bakancs taposott
gyúrta péppé már
ami csak emlék
mint te is




Carol Rama:
"Appassionata", 1939
Privatsammlung, Mailand.



egyre inkább Erőt akar körülöttem az őrület, gyűlik a sok genny - emberi tégelyek és szelencék teli véres. ragacsosan édeskés masszával melyből újféle képzetek
mint régebben
mint azelőtt
amikor bűnösökre és jókra osztották a világot
újra megtörténik minden
csa
mégcsa
szerepek sem cserélődnek
felcserélődne
nem tudni






François-Marie Banier:
Dance was our life, 1998, 20 x 20 cm



az elhízott







Adam Ogilvie:
The Rock and the Hole,
2008,
flashe and pencil,
paper on panel,
20 x 24 inches



kedves emlékekek






kedvtelen emlékek

az erő motorikus utánzása

egy test egy még egy nulla

ócska herbária; istennek teste az ostobák vasmacskája







CLAIRE OWEN:
her fingers parted his fur 2002 24 x 26"



ítélkezz
az ítélet a lényeg
értékítélet vélemény konklúzió előítélet utó-ítélet büntetés
kacagtató




Luisa Sartori:
"Mappamondo" (detail)
1998
Oil, metal leaf, pen, ink on paper
10" x 10"




ismételgetik
tátogás
zseblámpa
irodai alkalmazott
sziréna
E. szürke nadrágban






Keith Mayerson:
Ode to Falling Man, 2007
oil on linen
66 x 56 inches











David Kramer:
Change a few things - 2009
Ink on paper
31 x 33 cm



mit énekelnek?
zavarod
"én jobb"





Hsia-Fei Chang:
Heidi,
2004
Polystyrène, fleurs synthétiques.
50 x 200 cm.



a mi közös meséink
a mi közös hőseink
a mi közös .......






Paul McCarthy:
Heidi (részlet a filmből)
1992







Corinne Marchetti:
Danse - 2006 Embroidery,
metal,
wood, plexiglass
95 x 170,5 cm







Henrik Samuelsson:
A Slow Blasting of a Common Memory - 2008.
Technique mixte sur toile.
180 x 270 cm



"valami különleges" - meséli.





Sandra Vásquez de la Horra:
Eleggúa, give me your confidence / Waiting Yemayí

régen minden félénkebb volt; itt is csonk - ha integetmár csak a pulóvere emlékeztet
ki nézi rajtam kívül a rozsdás korlátokat?az arcokból font asztalterítőketnullanincs más, csak hideg combom

fdasdf




Diana Rattray:
Another Point of View
2007


minden képén az a mosoly ami örökre elmúlik amilyenből mindenki őriz egy keveset és a halálig sem kopnak el
anya mosoly
a halál ráncos nyaka
táncból csípőficam






Ronald Ophuis:
Dysentery #1
1999
Oilpastel, oil and pencil on canvas
unique
171 x 201 cm
67.3 x 79.1 inches
Private collection, Mol, Belgium


az "ismétlődés jelenléte", így távolból - a nagyszülők emlékezete, benne tovább - nem tudom, hogy hogyan csinálta, alámerül
nem tudni, hogy mikor kerülünk sorra
és melyikünk - mintha nem lenne több pániknál ez a gépterem


"az identitás többszörössége már közhely mégis újra és újra meghatározzuk magunkat" - ennek semmi értelme - közli, odalát valamit ami nincs a közelében; "megmarkolja" - az erőszakra úgy tekint mint ami szükséges összetevője annak amit számára Emberként definiált apa/anya/tanár/szerelem - sok milliárd kérő tekintet;

már fel sem tűnik

az állandó erőszakban az erőszak nem érzékelhető; az állandó piszokban és terrorban a terror alig érezhető; az állandó szmogban fel sem tűnik

erre mondja, hogy alkalmazkodás

erre mondom: csodás dolog a hazugság; oly könnyűvé teszi a nehéz dolgokat, mint egy mesterséges gravitációs mező, "vagy mint a Megtestesült Isten" - mondja r. kacagva. semmit nem értett meg - talán nem is lehet szándékolt-szavakkal elmondani

az undort vagy a szerelmet, csak nehogy a pragmatizmus mint daráló és válium - hogy az a száj, az az agy. ott ami épít és retteg: elkezdjen összeroskadni


itt bent a meleg szobában
mitől lenne kisebb az undor és a félelem
mitől lenne a látszaton kívül
kisebb a terror | ingerlés vagy gátlás | erősebben rányomott karcot hagyó
a
rabszolgák szabadsága
és nyugalma -- kinek?
a holnap elszívása - kik?
a Bántás ragozása -- ők?
próbál mereven maga elé nézni és tárgyszerűnek maradni - holnap szummáció
ma szúrás a bal tüdőben


azt szeretnék ha minden könnyedén dekódolható lenne
a Terv művészete
az ipar művészete
egy művészi termék legyen olyan mint a napi sajtótermékek - így lenne kényelmes.
hogy közérthető, egyszerű üzenetek kellenek mint a politikában:
üzenetek:
"az asztal fehér"
"a pedofília rossz"
"az ég kék"
ez lenne a médiaművészet.
a politikai kódművészet utánzata. - nyílásból nyílásba - integető szülők a fawécé előtt
a kritikusok barátja.
mögöttes célokkal és mosolyokkal - a felsőbbrendűség és az ítélkezés jogával
ez lenne a szép világ. katt katt
nem kell a megterhelő tanulás, nem kell a mindent megnehezítő olvasás, nem kell semmi csak a "látvány és az delúzió." - a szemgolyód pálcikái

felülalul.





Abigail O'Brien / Mary Kelly:
How to Butterfly a Leg of Lamb V/I
1999
(Photographs)


az értelem áésa sadld dlamb





Luke Chueh:
THE CRUSH
Acrylic + Ink
30" x 40"
2006 - SOLD



"ismétlődés ismétlődés ismétlődés ismétlődés
ismétlődés ismétlődés ismétlődés ismétlődés
ismétlődés ismétlődés ismétlődés
ismétlődés ismétlődés
ismétlődés"

azonnal összehasonlít, kutatja az emlékekben a támpontokat, nehogy valami szokatlan történhessen

"XY év körül a legtöbb ember meghal." ki
így, ki úgy.
csak üres ruhák
maradnak, gép-szerű teremtmények akik a meglévő tapasztalat alapján lesznek etetve, itatva önmaguk által
élőholtak
munkagépek
kivégzőosztag | csicseregj | "990 lesz"
áldozatok

sziszegi az aprócska nyíláson, vajon itt az irodában megőrülhetek?
valami bántó apróság
össze - minden - perecárus - fonnyadt nyárfalevél. havas domboldal.

a katedrális nem létezik kedves Jannis Kounellis - "micsoda képzelgés"


a szellemek kiesznek mindent a tányérokból, autóik bűze kényelmes kötél, fogaik a nyaktiló





Judith Bernstein:
DICK AND A HEAD #5,
2009,
charcoal and pastel on paper,
60x42 inches



az élet
naprakészen várom mikor halok meg.






John Altoon
F-24
30" by 40"
ink, watercolor/board
1966


a birkák Mondrian-t bégetnek amint meglátnak két színes négyzetet egymás mellett utána legelnek tovább

bébébé



Peter Halley
Two Cells with Conduit and Under-Ground Chamber
70" by 80"
acrylic, roll-a-tex/canvas
1983



a keresztények, muszlimok, buddhisták, izraeliták, hinduk és az ateisták péniszei és vaginái tüzijátékot szórnak csillagfelhőként beborítja az eget az Öröm

ó, igen: van ott valami.

egy nagy cserebogár?

így jár az aki a szart mások arcára kenné


olyan mintha politika lenne, pedig csak egy díszítősor: apró formákra bontott kristály-gyepű, melyet csövek kötnek össze, szigorúan csak egymással. kívülre - egy másik térbe nem vezet semmi, nincsenek tehát kapcsolatok, nem keres odakint semmit; "ez nyilvánvalóan égi jel" - mondja r. izgatottan és magára húzza a gázmaszkot