Már korábban is említettem, hogy szeretnék házat venni, de nem nagyon akartam bővebben írni róla, mert csak egy kósza terv volt. Most júniusban elkezdtünk komolyabban is fogalalkozni a dologgal, míg végül felkerestünk egy ügynökséget - miután kiválasztottunk egy házat. Tanácsokat és információkat kértünk a hitelekről, bankokról és úgy tűnt, hogy sokkal jobban megéri új házat venni, mint bérelni. Ezért elkezdtem az intézkedést. A folyamat eléggé lassú volt, de most, két hónappal később már ott tartunk, hogy elvileg jövő héten megkapjuk a kulcsokat és beköltözhetünk. Az első dolog amit megterveztem az a nappaliban a könyvespolcok - mindig szerettem volna egy "hatalmas" könyvespolcot, de eddig soha nem tudtam megvalósítani, mert csak albérletekben éltem, oda meg minek...csak cipleni kell ha továbbmész. Ez egy új ház, most építették, a konyha és a fürdőszobák teljesen be vannak rendezve, van szellőző, fűtés, légkondi. Majd később veszek napelemeket a tetőre. Egyelőre ennyi. Igazából semleges az egész, nem gondolom azt, hogy ez egy végső állomás az életemben, egyszerűen csak kiváltja az albérletet - kizárólag a könyvespolc és a műterem (mert az is lesz) az ami miatt örülök ennek az egésznek. Szerencsénk is volt, mert Manchesterben nem túl sok új ház épül, tehát, ahogy írtam: egy kicsit szerencsém is volt ezzel az egésszel, ha 1-2 nappal később találok rá a hirdetésre, akkor már valószínűleg nem lett volna eladó. A költözés után a pénzem nagy része valószínűleg könyvek vásárlásában fog "elmúlni". Ami sokkal jobb mintha nem így lenne...

"Csakhogy itt vagy." - gondoltam, miközben a lábujjaimmal előrehajtottam magamat. Csak a szőnyegen, de valójában egy kristály belsejébe képzeltem magamat. Smaragd? Amazonit? Valami más? Szédültem és "szívdobogásom" volt (ez micsoda kifejezés...az ellenkezője vajon mi?), ez nem történhet meg - belőlem nem lehet őrült - csak úgy, egyszerűen. Nem lehetek egy könnyedén összeomló játékbaba, akinek külső erő sem kell a megsemmisülés-érzethez, elég ha gondolkodni kezd - máris összeomlik. Én egy buszmgállóban is el tudom képzelni, hogy "most vége az egésznek", nem érdemes, nem működik, ha így - hát így. Vagy most?

csődület
lassan akart zenétt hallgatni




COH & COIL - Fffetish csúszok ha néha markolom a lámpát, átsétálok a szobán, az ablakban valami abszurdat kéne gondolnom, illetve előtte állva, illetve nem haladok, csak bugyborékolok.

valamerre

nem pontosan arra

érdekes.




La Caravan Dance Theatre- Dance Opera- THE DYBBUK (Trailer) in Calgary